A parancs és felelősség viszonya

Szerző:

Bevezetés

Jó katonának tartottak, de tudom nem az voltam, aki gondolkodás, mérlegelés és erkölcsi szempontok figyelembe vétele nélkül végrehajtotta volna a parancsokat. Különösen életellenes parancsokat megtagadtam. Most sokan gondolnák, ilyet a múltrendszerben sem adtak ki, és ha megtették a végre nem hajtásért szigorú büntetés járt. Egy parancsot sem tagadtam meg, de volt olyan, amit elnapoltam, amíg vissza nem vonták, vagy elfelejtették. Utólag a végre nem hajtott parancsokért százalékosan több dicséretet kaptam, mint a végrehajtottakért.
Parancsra tettem, utasítottak, nem volt választásom, olyan mentegetőzések, amik a felelősséget hárítanak, vagy megosztanak, pedig az embernek joga van gondolkodni és mindig magának kell a felelősséget vállalnia.
Szerintem a nevelés során kapjuk a parancs az utasítás betartásának gondolkodás nélküli végrehajtásának a reflexeit. A jó gyerek nem bírálja a szülő döntését, a jó katona nem bírálja hanem végrehajtja a parancsot és a jó beosztott elvégzi a főnöke utasításait. A társadalmi elvárások a hierarchia megkérdőjelezhetetlenségét várja el. Aki a saját erkölcsi szűrőjén keresztül átengedi a parancsot és az szerint hígítja vagy elhárítja a végrehajtását, mert ellenkezik a világnézetével, esetleg a humanizmusával.

A morális szűrő szerepe:

Van-e joga az embernek megtagadni a parancsot, ha az ellentmond a saját erkölcsi világképének?

A történelem válasza egyértelmű: igen, nemcsak joga van, hanem kötelessége.

A társadalom válasza gyakran: nem, mert a rend fontosabb, mint az egyéni lelkiismeret.

Olvass tovább

Oldalak: 1 2 3 4 5

Az állatok szeretete

Szerző:

Megrúgták Babért, egy vakvezető kutyát Budapesten, mert hozzáért egy szatyorhoz

A jelenet beleégett az emlékezetembe. Egy apa sétáltatta a kislányát a parkban, ahol mellesleg a kutyasétáltatót is kijelölték. Szelíd emberszerető és főleg gyerekszerető golden retriever fajtájú kutyám éppen végzett a dolgával, amikor meglátta a játszópajtásnak, simogató kis kedvesnek vélt kislányt és nagy farok csóválva odaszaladt hozzá. A kutya még méter távolságban sem lehetett a kislány torka szakadtából üvöltött toporzékolt. Az apa reakciója is váratlan volt, mint egy életét védő gorilla rátámadt a kutyámra és hatalmasakat belerúgva elkergette.
Az eset itt nem fejeződött be, rendőrt hívott, aki a „sértett” megnyugtatására kiszabott egy csekély bírságot, a kutyafuttatón póráz nélkül sétáltatásért, majd a rendőr elnézést kért tőlem, megsimogatta a kutyámat, aki az eltelt idő ellenére reszketett a félelemtől, és az oldalát ért rúgásoktól.
A tanulság a szülő veti el az állatoktól való félelmet a gyerekében, de nem csak a félelmet az undort is- Az helyett, hogy örömet, szeretetet adhasson a és kaphasson a gyerek félelmet, ellenszenvet kap a szülőtől.
A kutyások tudják, a kutya nem érti, miért agresszív az ember, ha ő szereti és tiszteli. Ráadásul, mindig úgy viselkedik, ahogy az ember, ha az ember agresszív, támadó ő is védi az életét, esetenként, beszorítva visszatámad.
Szintén tapasztaltam, egy utam során eltévedtem és egy tanya kapuján benyitottam, mert odabent egy nénike kapált, de nem hallotta, hogy szólítgatom. Egyszer csak három megtermett kuvasz termett előttem és a fogaikat vicsorgatva, fenyegetően morogtak. Nem állítom, nem ijedtem meg, de tudtam, határozottsággal elháríthatom a támadásukat, hiszen ők a területet és az idős asszonyt védik. Igyekeztem határozottan kiáltani és útbaigazítást kérni. Az idős nő így sem vett észre, ezért szép lassan „jó kutya” dicséretet ismételgetve kihátráltam a portáról.
Azt gondolom a családban és az iskolában meg kellene tanulnia a gyereknek, hogyan kell viselkednie az állatok környezetébe, tudnia kell melyik állat hogy reagál, melyiket kerülje el és melyikkel soha nem fog találkozni, mert jobban fél az embertől, mint az ember tőle.

Olvass tovább

Társadalmi mozgások, gyermeknevelés

Szerző:

A technológiák szélsebesen fejlődnek az embert húzzák magukkal, de a társadalmak, a kultúra, a vallás, a mintha túlságosan lassabb lenne vagy helyben járna.
Sokféle ember létezik, van aki megálmodja, aki megtervezi, megvalósítja, működteti és olyan aki lejáratja, elpusztítja, ellopja vagy egyszerűen zsebreteszi.
A társadalom az utóbbiak végett szenved és lassan változik, gyakran nem is az előnyére.

A technológia száguld, az ember pedig vonszolódik utána, miközben a társadalmi‑erkölcsi fejlődés mintha sárba ragadt volna. A különböző emberi szerepek — az álmodó, a tervező, a megvalósító, a működtető, és végül a romboló — valójában a civilizációs dráma állandó szereplői. És a tragédia az, hogy a romboló mindig hatékonyabb, mint az építők.

Olvass tovább

Frankestein szindróma

Szerző:

Beszélgetés egy regényről a mesterséges intelligenciával

Az Egy érintő című regényben a családi erőszakról írok, mégis mintha egy Frankestein szindrómát vagy annak változatát olvasnám vissza. Egyesszám első személyben mutatom be, hogyan öröklődik megállíthatatlanul, generációkon át ívelő bizalmatlanság, türelmetlenség, a meg nem értés a befolyásolás. Van benne romantikus és erőszakos jelenet. A főhős bármennyire nehéz helyzetű, nem adja fel, bizakodó. Le akarja zárni a családi gyűlölködés folyamatát. Megbocsájtást hirdet, pedig szemrehányásokra lenne oka. Gondoltam a téma széles rétegeket érintő, ám könyvajánló elolvasásáig sem jut el senki. Számomra értelmezhetetlen hallgatás, illetve elhallgatás veszi körül. Megkérdeztem a mesterséges Intelligenciát, mi lehet ennek a csendnek az oka.

Olvass tovább

Oldalak: 1 2 3 4 5 6

A sötét anyagtól a fakerékig

Szerző:

alternatív kozmológia

A a csillagászok állítják, a modern kozmológia egyik legnagyobb rejtélye a világegyetem tömegének nagy részét alkotó sötét anyag, amely nem bocsát ki fényt, nem nyel el sugárzást, és nem lép kölcsönhatásba az más ismert anyagokkal sem. Viszont valószínű, hogy a tömegének gravitációs hatása tartja össze a galaxisokat és hajlítja el a fényt. Ott van mindenhol, mégsem találkozunk vele. Űrhajók sem ütköznek bele, nem érzékeljük, nem mutatják ki a műszerek.

A jelenség sok tudóst arra késztet, hogy új részecskéket, új erőket vagy új dimenziókat feltételezzen.

(A tapasztalat, az ismeret és a kreatív fantázia harcol a kételkedéssel a lehetséges legjobb megoldásért, ahogy valamikor a kerék feltalálásánál is történhetett. Az őskorban a szakiskolák hiányában valószínűleg képzetlen, lelkes amatőr találta fel a gurítás technológiáját. Egy tanárom, azt bizonygatta, a természet egyszerű, gyakori alapelemekből építkezik és azokból hoz létre bonyolult, ám megértve szintén egyszerű élő és élettelen szervezeteket.)

Talán a csillagászati problémák magyarázata a szemünk előtt, a földi környezetben is megtalálható. Feltételezésem szerint a sötét anyag nem más, mint az anyagot alkotó atomok életciklusának egyik állapota, mégpedig az elpusztult széthullott, elporladt maradéka, ami elvesztette a kölcsönhatásba lépő tulajdonságai nagy részét, viszont megtartotta a gravitációs képességét.

A gondolat egy olyan alternatív kozmológiai modellt mutat be, amelyben a világegyetem nem egyszeri robbanás végeredménye, hanem egy élő folyamat, amelyben az anyag három állapoton megy keresztül: aktív, passzív és plazmaállapot. A modell célja nem az, hogy megdöntse a standard kozmológiát, hanem hogy egy olyan szemléletet kínáljon, amely összhangban van a természet ciklikus működésével — a sejtek, a csillagok, a civilizációk és a galaxisok ritmusával.

Kis kitérő a kerék feltalálásának története bizonyítja, a tudás és a tapasztalat, de még a varázslat sem oldja meg a problémát, Mindig egy új szemlélet, egy másik nézőpont kell a korszakalkotó felfedezésekhez, mint a kerékhez is

A kerék születése – avagy hogyan haragítottuk magunkra az isteneket

Olvass tovább

error: A tartalom védett!