Álmodni


A csúcsa vezető ösvényt a hegyiek járhatónak ígérik. Csakhogy a férfi kidőlt fatörzsön mászik, mohától síkos kövön bukdácsol, jeges patakban gázol, tériszonytól szenvedve mély szakadék felett egyensúlyozik és meredek sziklafalon kapaszkodik. A viharral érkező sötétben kimerülten keres menedéket. Lavina morajlik felette. 
     Hóba temetve eszmél. Fázik, a keze és a lába érzéketlen, hiába próbálja, nem mozog. Neszezés hall. Hegyimentő vagy medve, netán farkas az, találgatja és mérlegel. Kiszolgáltatott béna teherként élek vagy vadállat gyomrában végzem, harmadik lehetőség, hogy megfagyok. A motoszkálás távolodik. A visszatérő csendben a férfi boldog megkönnyebbülése félelemmé változik és rémületté fokozódik. Gyorsan lezárni a kalandot, születik a döntés, egyetlen esély maradt, ha jelt adok, hahó, kiáltja, itt vagyok. 
     Ébredj, lökdösi párja, rosszat álmodsz, és visszasegíti az ágyra. Tudod, az orvos mit mondott, a korod és a súlyod miatt kímélned kell magad. A férfit sérti az asszony korholása, a háziorvos jó tanácsa és az álombeli kudarc. Igazít a párnán és magában fogadkozik, ezentúl kerülöm a késői vacsorát, az unalmas házi munkát, a meddő vitát, az elkerülhető állásfoglalást és dolgozni sem fogok. Mind e helyett pecázom, sótlanul és cukor nélkül étkezem. Megkeseredett, trottyos, önző aggastyán leszek. Az utóbbi mégsem, morogja. Szerető hitvese mellé bújik, átöleli, ahogy régen. Ha a csúcsról ketten álmodunk, gondolja, oda majd egymást segítve biztosan feljutunk.