A vérszomjas ragadozó azt teszi, amire az evolúció programozta; őszinte, az aminek látszik, érzelmileg befolyásolhatatlan, a szabályokat nem váltogatja, ha éhes támad, ha jóllakott közömbös.
A ragadozók közelében paradox módon biztonságban érezzük magunkat, nem mint az embertársaink mellett, akiknél nem tudhatjuk, mire számíthatunk.
Az ember képes hazudni, színlelni, manipulálni, váratlanul megváltozni, az érdekeit mások rovására érvényesíteni, ártani úgy, hogy közben jóságosnak, segítőkésznek és barátnak mutatja magát.
Az ember képes csapdát állítani, az érdeke szerint szövetséget kötni és azt szintén az érdeke szerint megszegni, stratégiát váltani, megtéveszteni.
Agyunk az emberi veszélyt sokkal nehezebben ismeri fel. Elménk sokkal komplexebb, mint bármely ragadozó ösztönrendszere, mégis gyakran bizonytalanságot szül, ahelyett, hogy távolságtartó félelmet generálna. Gyakori probléma, nem ismerjük fel, mikor vagyunk ragadozók és sokszor túl későn vesszük észre, hogy áldozatok lettünk.
Kapcsolataink legyenek azok futó vagy tartós érzelmiek bizalmi és identitási kockázattal járnak. Az általunk és nekünk okozott sérülések nem csak fizikaiak, hanem lelkiek is lehetnek, mégis kockáztatunk. Társas lényként számunkra a bizalom létszükséglet, ami kémiai folyamatokat indít el, miáltal oxitocin, dopamin, endorfin szabadul fel bennünk. A folyamat csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert, egyben növelik a túlélés esélyét, miközben stabilizálják és regenerálják az idegrendszert.
Bizalom, az összetartozás érzése javítja a biztonságérzetet, megosztja a terheket, segíti az események feletti kontrollérzetet.
Bizalom nélkül, nincs csoport szövetség, kultúra, anyanyelv, tudás és tanítás, társadalom. civilizáció.
Bizalom legfőbb (lelki) állapota a szeretet, ami az egyik legerősebb létszükségletünk, ami által valakinek érezzük magunkat, ami által tovább tudunk fejlődni, merünk kockázatot vállalni, hibázni, kinyílni és kapcsolódni.
A bizalom a barátság és a szeretet olyanok, mint egy-egy „pszichológiai menedék”: a nem vagyok egyedül a világban tudatát erősítik.
A szeretet és a barátság a túlélés stratégiái, egyben a boldogság hormonokat is felszabadítják, amik a kiegyensúlyozottság és a jóllét érzését is okozzák.
A magány veszélyesebb, mint az összes káros szenvedély együttvéve. Aki felkészületlenül, magányosan, egyedül áll a világban, azt nem csak jelképesen, hanem gyakorlatilag is szétmarcangolják az amúgy békés és barátságos embertársai.
