Álmodni

A csúcsra vezető ösvényt a hegyiek járhatónak ígérik. Csakhogy a férfi kidőlt fatörzseken mászik, mohától síkos köveken bukdácsol, jeges patakokban gázol, tériszonytól szenvedve mély szakadékok felett egyensúlyozik és meredek sziklafalakon kapaszkodik. A viharral érkező sötétben kimerülten menedéket keres. Lavina morajlik felette. 
     Hóba temetve eszmél. Fázik, a keze és a lába érzéketlen, hiába próbálja, nem mozog. Neszezés hall. Hegyi mentő vagy medve, netán farkas az, találgatja és mérlegel. Kiszolgáltatott béna teherként élek vagy vadállat gyomrában végzem, a harmadik lehetőség, hogy megfagyok. A motoszkálás távolodik. A visszatérő csendben a férfi boldog megkönnyebbülése félelemmé változik és rémületté fokozódik. Gyorsan lezárni a kalandot, születik a döntés, egyetlen esélyem, ha jelt adok. Hahó, kiáltja, itt vagyok. 
     Ébredj, lökdösi párja, rosszat álmodsz, és visszasegíti az ágyra. Tudod, az orvos mit mondott, a korod és a súlyod miatt kímélned kell magad. A férfit sérti az asszony korholása, a háziorvos jó tanácsa és az álombeli kudarc. Igazít a párnán és magában fogadkozik, betartom az utasítást, kerülöm a késői vacsorát, a vitákban az állásfoglalást, és a takarításban sem segítek. Mind e helyett pecázom, sótlanul és cukor nélkül étkezem. Sokáig élek. Megkeseredett, trottyos és önző aggastyán leszek. Utóbbiak talán mégsem, morogja. Szerető hitvese mellé bújik, szorosan átöleli, ahogy régen. Ha a csúcsról közösen álmodunk, gondolja, oda majd egymást segítve biztosan feljutunk.