woman in brown and black floral dress sitting on red and white textile

Sukár, állapította meg a lány barátnője elégedetten. Tudod az ősi szabályt, király a királyhoz, cigány a cigányhoz. Csak játszásiból, mondták, mert nem hittek az ilyesmiben, egymás tenyérvonalait olvasták, majd álmot fejtettek, és végül a lány kedvéért cigány kártyát vetettek. Egyenként fordították képes oldalukra az asztalra fektetett lapokat. Öröm, szerelem, ellenség, hamisság, bánat, nagyokat nevettek a jóslaton. A soron következő lapot a barátnő, úgy, hogy a lány ne vegye észre, az asztal alatt a kártyacsomag közepébe csúsztatta, majd a búcsúpuszinál színlelt közömbösséggel megjegyezte, kis szívem, talán csinálhatnál a napokban egy terhességi tesztet.

A lány a metró bejáratánál, mint a mesebeli hercegre, rajongva nézett a fiúra. Korábban azt gondolta, hirtelen fellobbanó szerelem csak fantáziátlan írók vagy tini lányok zűrzavaros agyában születhet, ám a valóságban, a kilencker kutyaszaros utcáin lehetetlen. Milyen büszkén mutatta az a csaj a bátyja fényképét, emlékezett a lány két csókolózás közti pihenőben. A fotóról egy jóképű srác nézett rám. Megdobbant a szívem, és összeszorult a gyomrom. A bátyádnál semmi esélyem, mondtam, majd, mint erkélyről zuhanó cserepes virág, leterített a szerelem.

Azt kérte a húgom, találkozzunk, emlékezett a fiú, és aztán bemutatta a lányt, és a lány, mintha már régen ismernénk egymást, kézen fogott, és a rakparton csókolóztunk. Naponta találkozunk. Táncolni, moziba, színházba, múzeumba hívom, de semmi sem érdekli, csak a metrónál vagy a parton akar szótlanul, a kezemet fogva ülni. Kerüli a beszédet, talán elhallgat valamit, jegyezte meg a fiú a húgának. Egy lány sem akarja kiadni magát, mondta a fiú húga, de ahhoz, hogy szeressen, miért is kellene.

A lány megigazította a ruháját és rágyújtott. Szótlanul, mint aki súlyos problémákon gondolkodik, füstszűrőig szívta a cigarettát, közben hallgatásra intette a fiút is. Ez a lány más, mint az egyetemen a lányok, tűnődött a fiú, akik az első randin kijelentik, nem kezdenek beláthatatlan kapcsolatba, karriert csinálnak, hogy sok pénzt keressenek, és egyedül neveljék a gyerekeiket. Férfi csak a megtermékenyítéshez kell, de a lombik az igazi, mondják, az később sem uralkodik a családon.

És aztán idejött az a kiscsávó, és a lányodat kereste, de elhajtottam, mondta az apa az anyának. Felvilágosítottam, nálam az a faszagyerek, aki egy éjszaka harminc tonna cementet kirak, vagy télen a vagonba fagyott szenet gyorsabban kilapátolja, mint én. Jól tettem, hogy megmondtam, kérdezte az apa a mosogatás közben fáradtan sóhajtozó anyától.

Láttam a metrónál, mondta köszönés helyett az irodavezető, amikor a fiú reggel a szobába lépett. Jó kis bige, de tudja-e, hogy roma? Tapasztalatból mondom, a kreol nők hamar öregszenek, megráncosodnak és kiszőrösödnek. A feleségem is szép volt, pedig nem is cigány, mégis hogy megváltozott. Fogadja meg a tanácsom, felejtse el azt a lányt, nem magához való.

Ide az a lány be nem teszi még egyszer a lábát, mondta az anya az apának, azt hitte, bedőlünk a csendes modorának. Az apa nem szerette, ha valakiről ismeretlenül rosszat feltételeznek, ezért az anya magában folytatta. Mit képzel az a kis ribanc, nem veszem észre, a jó partiért felcsináltatná magát, hogy beterpeszkedhessen a házamba. Hogy gondolhatta a fiam, idehozni egy varrónőt. Majd, ha ledoktorált, karriert csinált, majd az után elvehet egy jómódú diplomás nőt. Ráér még a komoly kapcsolatra, mondta az anya az apának, aki csak hallgatott. A menyem lehetne, tűnődött az apa, nekem tetszik, de most még tényleg korai lenne.

Ki az a fiú, akivel mostanában lógsz, kérdezte bizalmasan a lányt a varrodavezető. Ez az íróasztal lesz az új munkahelyed, folytatta hivatalos hangnemben, hamar betanulsz. Más dolgod nem lesz, csak megfelelni az elvárásaimnak. Én hálás vagyok annak, aki odaadó. A kezemben vagy, gondolta tovább, ha nem tetszik, mehetsz.

Megdöntötted, kérdezte a fiút a barátja, milyen volt? Majd, meg sem várva a választ, folytatta, jó áru. Egyszer fel akartam szedni, megkérdeztem, akar-e dugni, de elküldött a picsába. Tovább hajtottam, de aztán egy izomcigány megfenyegetett, ne nyomuljak a csajára, mert élve eltemet. Jobb, ha vigyázol vele.

Érdekel is, és a lány megvonta a vállát, mint akinek tényleg mindegy. Nagyon szeress, és harcolj értem, akarta mondani a fiúnak, de sosem mondta. Olyan otrombák a szavak, gondolta. Milyen jó volna, ha az érzéseimet, mint titkos jeleket, a ruhádra hímezhetném. Azt jelentenék, szolgállak, ahogy anyám apámat és a gyerekeit. Nem akarok semmi mást, csak téged. Talán túl sokat kérek?

A fiú megfogta a lány vékony karját, nézz a szemembe, kérte. A metró peronja felől elhasznált meleg levegő, egy érkező vagy éppen induló szerelvény keltette légáramlat meglebbentette a lány haját. A hosszú fekete hajszálak a lány arcát félig eltakarva simultak vissza. Este felhívlak, mondta a fiú, és magához húzta a lányt. A lány, reszketve a boldogságtól, visszaölelte.

A lány éjfélig többször hívta a fiút. A fiú hagyta a készüléket hosszan csengeni. Ha igazi faszagyerek lennék, töprengett keresztben fekve a frissen vetett ágyon, sáros cipőben, utcai ruhában, nem érdekelne mások véleménye. Mások véleménye, ismételte meg keserűen, és letiltotta a hívót.

Biztos csak reggel olvassa el, gondolta a lány, de elalvás előtt még egy SMS-t küldött. Nem tehettem mást, meg akartam vele beszélni, ha felveszi, akkor megbeszélhettük volna. Bár mindegy, mit mond, gondolta, én akkor is amellett döntök, hogy megtartom.*

Bátori Szabolcs

* Vendégszöveg: Háy János: Hozott lélek. Szakítás. Európa Könyvkiadó, 2015. 65.old.