A 70-80-as években a túlszámlázást a taxisok játéknak nevezték. Jenőnek igencsak nagy játék kedve, a tisztességtelen jövedelem, a pénzhajszolás, a szenvedélyévé vált, de a plusz jövedelem sem volt elég. Jenő a sport és a műszaki bizományi előtt lopott, vagy vámolatlan szórakoztató elektronikával és sport eszközökkel üzletelt.
A bizományos a „játékban” az eladásra felajánlott árut eladhatatlannak minősítette, vagy rendkívül alacsony megvásárlási árat mondott. A nepperek, köztük Jenő a bizományi előtt várakoztak, lecsaptak a csalódott eladókra, és a becsüs összegénél készpénzben kicsivel magasabb összeget adtak. Ha az üzlet megkötődött a nepper idegen, többnyire csövesektől beszerzett személyivel magas összegért eladta a cuccot a bizományiban, és a becsüssel osztozott a nyereségen. A becsüs nyomozókkal is összejátszott, és a feljelentése alapján a kisstílű csalókat besúgóként alkalmazták, beszervezték. Jenőnek tetszett a besúgó munka, fontosnak, titkos ügynöknek érezte magát, miközben sikeresen működött az üzlet is, de egy alkalommal csapdába csalták. Mivel Jenő kezdte kiszorítani a nepper konkurenciát, harácsolás méreteket öltő üzletkötéseivel. Az INTERPOL által körözött, lopott sportfelszereléseket kínált Jenőnek egy beépített ember megvásárlásra. Jenő ezzel az üzlettel a nyomozók szemében a piti ügyeskedő, besúgóból nemzetközi bűnözővé, orrgazává vált. A „komáló-s” becsüs figyelmeztette Jenőt, hogy leakarják a nyomozók „kapcsolni”. Jenő a családja egyetértésével egy IBUSZ csoportos sport útra váltott jegyet, és sebesen az NSzK-ba távozott. A németeknek a szokásos történetet adta be, Magyarországon politikai üldözött, körözést adtak ki ellene és menekült státuszt kért, viszont a német hatóság már jól ismerte Jenő fajtáját, csak ideiglenes tartózkodási engedélyt adott.
Az NSzK-ban minden, amire idehaza ácsingózott az áruházak polcain hevert, csak pénz kellett hozzá, hogy megvegye. Jenő a segélyek mellett illegálisan, feketén dolgozott. Hamar megtapasztalta, a becsületes munkából ott sem lehet rózsásan megélni, ezért gyakran többet kért a munkáért, amit el, illetve el sem végzett. Jenőnek a bevándorló szerbek és kínaiak konkurenciát jelentettek. Jenő „élni és élni hagyni” szólammal, a liberális világnézetére hivatkozott, és a németnél németebb hazafias gyűlölet beszédeket tartva elítélte a nála olcsóbban dolgozó bevándorlókat, akik szerinte elveszik a németek elől a munkát.
Jenőre hamarosan felfigyelt a német rendőrség, és kiutasították Németországból.
Jenő a CIA segítségével kivándorolt az Egyesült Államokba, ahonnan a rendszerváltás után, gazdag és sikeres üzletembernek kiadva magát hazatért, és belevetette magát a számára kedvező zavaros politikai és gazdasági világba.
A történet és Jenő személye fikció, ha valaki mégis magára vagy másra ismerne, az csak a véletlenek egybeesése.