black and tan short coat small dog on green grass field during daytime

Azt mondják, némely ember viselkedése hasonlít az állatokéra, pedig fordítva is igaz, némely állat viselkedése is hasonlít az emberekére.
A napokban láttam a megállapításra példát.
A városi galamb csapat egy esőutáni ázott, kettétört kenyeret csipegetett a Villányi és Karolina út sarkán a vasúti töltés füves, zöld foltján.  
A galambok izgatottan fel-felreppentek, miközben jobbnál jobb pozíciókat kerestek, hogy minél nagyobb darabokat szakíthassanak a csőrükkel a kenyér puha belső részéből. Örömüket turbékolással, kurrogással fejezték ki.
A galambok irányában egy póráz nélküli tacskót sétáltatott a gazdája. A kutya felfigyelt a madárseregletre és a kenyérre. Tüstént a galambok közé, a kenyérre vetette magát. Mohón falta, rágás nélkül nyelte az ázott kenyeret. Láthatóan, fel akarta falni a madarak elöl a méretes veknit. Néhány íztelen falat után belátta, nem tudja, meg nem is kívánja megenni, ámde a tisztes távolságban forgolódó madaraktól is sajnálta. Gondolt egyet és a birtokbavétele jeleként, levizelte, majd dolga végeztével, elégedetten, farok csóválva a madarakra hagyta a beszennyezett, ehetetlen ételt.

Tetszésnyilvánítás0