Azt mondják, némely ember viselkedése hasonlít az állatokéra, pedig fordítva is igaz, némely állat viselkedése is hasonlít az emberekére.
A napokban láttam a megállapításra példát.
A városi galamb csapat egy esőutáni ázott, kettétört kenyeret csipegetett a Villányi és Karolina út sarkán a vasúti töltés füves, zöld foltján.
A galambok izgatottan fel-felreppentek, miközben jobbnál jobb pozíciókat kerestek, hogy minél nagyobb darabokat szakíthassanak a csőrükkel a kenyér puha belső részéből. Örömüket turbékolással, kurrogással fejezték ki.
A galambok irányában egy póráz nélküli tacskót sétáltatott a gazdája. A kutya felfigyelt a madárseregletre és a kenyérre. Tüstént a galambok közé, a kenyérre vetette magát. Mohón falta, rágás nélkül nyelte az ázott kenyeret. Láthatóan, fel akarta falni a madarak elöl a méretes veknit. Néhány íztelen falat után belátta, nem tudja, meg nem is kívánja megenni, ámde a tisztes távolságban forgolódó madaraktól is sajnálta. Gondolt egyet és a birtokbavétele jeleként, levizelte, majd dolga végeztével, elégedetten, farok csóválva a madarakra hagyta a beszennyezett, ehetetlen ételt.
Irigy kutya
Tetszésnyilvánítás00