Lassú kezdet és a gyors vég

− Mint a palackját vesztett, tétlenségre kárhoztatott lidérc bolyongsz a horgásztó és a könyvszekrény között, − korholt párom – a pecázáson és az olvasáson kívül kereshetnél valami más elfoglaltságot is, például vitorlázz a Balatonon, kirándulj a hegyekben, vagy utazgass a nagyvilágban, esetleg megírhatnád a katonatörténeteidet!
Az írás lehetősége megmozgatta a fantáziámat. Szépírói tanfolyamra jelentkeztem, workshopokra, szemináriumokra jártam, hogy belelessek az írók világba, és kipróbáljam magamat az írás mesterségben.
Úgy képzeltem, a születendő első regényemben, ahogy a restaurátor, elképzelt baráti beszélgetés során aprólékosan lehántom a főhős emlékeiről a megfakult, az idő halladtával lassan feledésbe merülő élményrétegeket és az olvasó okulása kedvéért szórakoztató epizódok közbeiktatásával, mégis ragaszkodva a tárgyilagos pontossághoz az olvasó elé tárom a történetet.
Félig sem készültem el a regénnyel, amikor a kit érdekel kérdés, akár egy hosszúpengéjű húsbontó konyhakés hasított, belém.
Elbizonytalanodtam.
Talán a bizonytalanságból fakadó írásképtelenséget hívják írói válságnak?