Két fiatal nő, a kosaruk tartalmából és a ruházatukból ítélve takarítónők, a hátamat lökdösve próbáltak előrébb furakodni a pénztárhoz.
Mielőtt belefognék a történetbe előrebocsájtom, nem rólam mintázzák a példamutató, szabály tisztelő állampolgárt. Tudom, nincs a homlokomra írva a védettségi igazolványom, és ha sorban állas közben elgondolkodva valakihez közelebb topogok, elnézést kérek, és elviselem a szigorú hangú figyelmeztetést.
− Hölgyeim! Tartsák be az előírt távolságot, és lépjenek hátrébb legalább a kijelölt vonalig, − kértem a nőket türelmes, udvarias, halk hangon − a nyakamon lógva sem kerülnek közelebb a fizetéshez.
A nők, ahogy az alacsony műveltségű, önérzetében sértett, megalázott ember teszik, azonnal megemelték a hangjukat.
− Ha fél a vírustól, − kiabálta a hozzám közelebb álló magából kikelve − maradjon a valagán otthon, vagy kérjen oltást, ahogy mindenki más!
− Be van szarva a pasi, rinyál az oltástól! − mutatott rám a másik gúnyosan − Nehogy mán az ilyen sunyi szabja meg a beoltottnak, hol várakozzon!
Újabb kaszt
Tetszésnyilvánítás00