hiszen mindenki máskor és máshonnan indul, hogy máskor és máshova érjen.
„A versenyhelyzet, az ösztönzők negatívan hatnak a teljesítményre” állapította meg Karl Duncker a jól ismert gyertya tesztel.
A versenystressz, a győzelem elveszítésének a fenyegetettsége megemeli az adrenalinszintet és torzítja az ítélőképességet. Stresszállapotban nem a feladat megoldására összpontosítunk, hanem az eredményre, mivel döntéshozásunk az agy racionális feladatmegoldó kéregből, az emocionális rendszerébe tolódik.
A szabályok egyszerre segítenek és korlátoznak. Paradox módon, a szabályok betartását, a semmibe vételét kettős mércével ítéljük meg.
Elfogadjuk, hogy a szabályok megsértése tisztességtelen, mégis így, vagy úgy a szabályok megsértése a minden napunk részévé vált. Gondoljunk csak az indokolatlanul kitett, vagy útépítés után ott felejtett sebességkorlátozó táblákra, a hibásan működő zöldhullámot szabályzó forgalomirányító lámpákra, a gyalogátkelőhelyek időnként betarthatatlan szabályára, a belsősávban indokolatlanul lassan közlekedőkre, a buszsávon előzőkre és a mindenhol, minden körülmények között tőrtetőkre, a pénzért előnyöket vásárlókra, a hatalmukkal visszaélőkre.