
− Mindent, amit az emberiség elért a kutyának köszönheti, − jelentette ki a férj − a paradicsomban Ádám és Éva csak az érett füge szüreteléséhez kapott érzékszerveket, ám amikor kiűzettek, Isten látta, mennyire esetlenek a vadonban, megsajnálta őket és kutyát adott melléjük segítségül.
− A paradicsomtól ég a gyomrom, a füge hizlal − mondta a feleség unottan, miközben a laptopja monitorját bámulta.
− Nem lényeges, csak azt akartam mondani, akkoriban az emberek még nem csak szavakból, de még testbeszéddel is értették egymást, most, ha meg akarom kérdezni, kérsz-e vacsorát, emailt kell írnom vagy SMS-t.
− Jelöld meg elsőbbséginek, − mondta a feleség türelmetlenül − nehogy a spam mappából kitöröljem.
− A kutyák ismerik a testbeszédet, de mi a teremtés csúcsán már csak a számítógép nyelvén értünk. Ha azt mondom a kutyának, internet, a fülét hegyezi, de nem érti, jó esetben érdeklődve, kíváncsian csóválja a farkát. Ha azt mondom, kész a vacsora, a kutya nyálazni kezd, de nálad semmi változás, ülsz a géped előtt és rezzenéstelen, érzelemtől mentes pókerarccal bámulod a képernyőt. Talán, ha testbeszéddel megerősíteném, például kihúznám a wifi* modemet**.
− Mi történt? − ugrott fel a feleség és ideges, gyors mozdulatokkal ellenőrizte a számítógépe csatlakozásait.
− Azt mondtam, tálalva a vacsora − írta a férj a felesége üzenőfalára.
− Flamel,*** − írta vissza a feleség − már azt gondoltam, egy lúzer trollkodik,**** vagy egy hekker***** és kis híján megpingeltem****** a szervert.
− A digitális világ szavaiból, a mai ember viselkedéséből alig értek valamit, − tűnődött a férj − de micsoda isteni gondviselés – derült fel az arca és megsimogatta a lábához dörgölődző magyar vizsláját − legalább a kutyával értjük egymást.
