Jópofáskodó erőszak: sokszor társadalmilag is elfogadott, ezért különösen romboló.
Az erőszak nem egyetlen elszigetelt jelenség, hanem egy dinamika, amely egy idős az emberiséggel, talán az állatvilágból hozta magával. Az erőszak sokfélesége beépült az életünkbe, a legtöbbünk észre sem veszi, fel sem ismeri.
Burkolt, manipulatív erőszak: felismerése a legnehezebben.
• látszólag kedves, de valójában kontrolláló viselkedés
• bűntudatkeltés, érzelmi zsarolás
• „én csak jót akarok” típusú mondatok mögé rejtett hatalomgyakorlás
• humorba csomagolt megalázás
• „csak vicceltem”
• a másik érzéseinek bagatellizálása
Érzéketlen, közönyös erőszak nem látványos, de mélyen sérti az önértékelést.
• érzelmi elérhetetlenség
• szeretetmegvonás
• ignorálás, csenddel büntetés
Befolyásoló, kontrolláló erőszak a kapcsolat teljes struktúráját meghatározza.
• döntések átvétele
• pénzügyi kontroll
• társas kapcsolatok korlátozása
• „tudom, mi a legjobb neked” típusú dominancia
Fenyegető erőszak a nyílt agresszió előszobája.
• kimondott vagy kimondatlan fenyegetések
• félelemkeltés
• határátlépések
Fizikai erőszak a leglátványosabb, de nem feltétlen a legpusztítóbb.
• ütés, lökés, rángatás
• tárgyak dobálása
• közvetlen testi bántalmazás
Lelki terror, lélekpusztítás a legmélyebb seb, mert a személyiség magját érinti.
• folyamatos kritika
• megalázás
• identitás lerombolása
• a másik önértékelésének szisztematikus leépítése
Miért öröklődik generációkon át?
A családi erőszak nem csak viselkedés, hanem életminta, és nem azért, mert született rosszak vagyunk, hanem mert nem kapunk más modellt amelyet a gyerekeknek:
• megtanulnak,
• normalizálnak,
• beépítenek,
• továbbadnak.
A gyerek azt tanulja meg, amit lát:
• hogyan kell szeretni,
• hogyan kell konfliktust kezelni,
• hogyan kell határokat húzni,
• hogyan kell reagálni félelemre, szégyenre, dühre.
Ha a családban az erőszak a kommunikáció része, akkor a gyermek számára „normális” példává válik, amit akaratlanul is hosszú generációkon át továbbad.
Milyen a jó és a rossz szülői magatartás, talán a megengedő vagy a korlátozó?
A kérdés mélyebb, mint elsőre látszik, mert valójában nem két véglet között kell választani, hanem azt kell megérteni: a jó szülői viselkedés nem stílus, hanem kapcsolat.
A „megengedő” és „korlátozó” szavak csak címkék — a valódi kérdés az, hogy milyen biztonságot, szabadságot és figyelmet kap a gyerek.
A jó szülői viselkedés nem egyetlen stílus, hanem egyensúly. A pszichológia szerint a legideálisabb szülői attitűd egyfajta kettősség amely: nem merev, nem büntető, nem megengedő, hanem következetes, szeretetteljes, határokat adó és figyelmes.
Ez a viselkedés egyensúlyt szabadságot ad, de kereteket is szab, miközben figyelmes, de nem kontrollál, támogat, de nem irányít túl.
A megengedő szülői viselkedés előnyei és veszélyei
Előnyei: a gyerek szabadon fejlődhet, önállóságot tanul, kreativitása kibontakozik, nem fél hibázni.
Veszélyei: a gyerek nem tanul határokat, nehezen viseli a frusztrációt, nem tudja, mihez tartsa magát, túlterhelődik a döntési szabadságtól. A túlzott megengedés bizonytalanságot szül.
A korlátozó szülői viselkedés előnyei és veszélyei
Előnyei: biztonságot ad, kiszámíthatóságot teremt, segít a szabályok megtanulásában, védi a gyereket a túl korai felelősségtől.
Veszélyei: a gyerek nem tanul önállóságot, lázadást vagy bezárkózást válthat ki, szorongást okozhat, gátolja a kreativitást és az önkifejezést. A túlzott korlátozás félelmet és függőséget szül.
A jó szülői viselkedés attól függ, mire van szüksége a gyereknek
Nem minden gyereknek ugyanaz a jó: van, aki szabadságot igényel, van, aki biztonságot, van, aki strukturált kereteket, van, aki érzelmi rugalmasságot.
A jó szülő figyel, hangolódik, változik. Nem a nevelési stílus a lényeg, hanem a kapcsolat minősége.
A szülői viselkedés akkor jó, ha a gyerek fejlődik tőle
Ez a legfontosabb mérce.
Nem az számít, hogy: „megengedő vagyok-e”, „szigorú vagyok-e”,
– „jól csinálom-e”. Hanem az, hogy: a gyerek biztonságban érzi-e magát, tud-e kapcsolódni, fejlődik-e az önállósága, tud-e kérdezni, hibázni, játszani, határt húzni.
A jó szülői viselkedés nem tökéletes, hanem élő, figyelmes, rugalmas.
A jó szülői viselkedés nem megengedő vagy korlátozó.
Hanem: érzékeny, következetes, szeretetteljes, határokat adó, szabadságot biztosító, a gyerek szükségleteire hangolt.
A szülő nem stílust választ — hanem kapcsolatot épít.
Kapcsolódó témák: Párkapcsolatok