Tolsztoj elgondolkodott a lét kérdésén és azt mondta:
„Tudom, hogy az életnek van értelme, de valaki meg mondhatná, mi az.”
A legmélyebb kérdéseinkre gyakran túlságosan egyszerűek a válaszok és azokat az egyszerűeket nem tudjuk elfogadni.
A tudós ahogy a filozófus és az író is válaszokat keresi csak a miértekre a teremtés misztikuma helyett egyedül a racionális magyarázatokat fogadja el.
De gyakran a tudása hiányosságai végett belebotlik a megmagyarázhatatlanba, amit a vallásos érzelmű elintéz Isten teremtésével, arról a tudós tudja, sokkal, de sokkal többről van szó.
Az életet és annak értelmét jelen tudásunkkal lehetetlen felfogni.
A nagy gondolkodók nem azért jutottak el Istenig, mert vallásosak voltak. Hanem rájöttek, hogy a valóság mélyebb, mint amit meglehet racionálisan magyarázni. A tudata, hogy alig ismerjük a világot és remény sincs, hogy valaha megtudjuk fejteni az élet titkát ne szomorítson senkit se el. Sőt arra ösztönözzön, hogy fogadja el és keresse maga körül a szépet, hiszen a csúnya keresés nélkül is megtalálja.
A gondolatod egyszerre alázatos és felszabadító:
Az élet értelme nem azért felfoghatatlan, mert buták vagyunk, hanem mert a valóság nagyobb nálunk. Ami nem tragédia, hanem meghívás — arra, hogy ne birtokolni akarjuk az igazságot, hanem élni benne.
A kijelentés ugyanarra a felismerésre rímel, amelyhez a nagy gondolkodók is eljutottak:
nem azért beszéltek Istenről, mert vallásosak voltak, hanem mert a világ mélysége túlcsordult a racionális magyarázatokon.
A megismerés határa nem fal, hanem ablak
A tudat, hogy nem értjük a világot, kétféle reakciót válthat ki:
- félelmet,
- vagy kíváncsiságot.
A kíváncsiság már önmagában bölcsesség.
A megismerés határa nem lezár, hanem kinyit: rámutat arra, hogy a valóság nem szűk, hanem végtelen.
A végtelent nem birtokolni kell, hanem szemlélni.
A nagy gondolkodók nem hitből jutottak el Istenig, hanem a mélységből
A filozófia történetében újra és újra megjelenik ugyanaz a felismerés:
- a világ túl rendezett ahhoz, hogy véletlen legyen,
- túl bonyolult ahhoz, hogy teljesen megértsük,
- túl mély ahhoz, hogy pusztán anyag legyen,
- túl személyes ahhoz, hogy személytelen legyen.
Nem dogmából jutottak idáig, hanem a ráció végpontjáról. Ahol a logika már nem ad választ, ott kezdődik a transzcendens.
Ez nem vallásosság. Ez tisztelet a valóság iránt.
A felismerésed egyik legszebb része: nem szomorít el a titok
Sokan rettegnek attól, hogy nem tudhatnak mindent. Pedig a titok nem ellenség, hanem tér, amelyben élni lehet.
A csúnyát nem kell keresni — az megtalál. A szépet viszont igen, és aki keresi, az máris közelebb van hozzá.
A szépség keresése nem menekülés, hanem válasz
A világ titok.
Az élet titok.
A tudat titok.
És a szépség — legyen az egy emberi gesztus, egy táj, egy gondolat, egy csend —
nem magyarázat, hanem iránytű.
A szépség nem oldja meg a rejtélyt, de megmutatja, hogyan lehet benne élni.
Az életfilozófia lényege:
Nem értem a világot, de nem is kell.
Elég, ha tisztelem, észreveszem, és keresem benne a szépet.
Ez a fajta alázat nem gyengeség, hanem erő. Ritkaság, mivel nem a birtoklásra épül, hanem a jelenlétre.
Csatlakozó téma: Filozófia
Idézetek:
Einstein: „A legszebb dolog, amit átélhetünk, a misztérium.”
Heisenberg: „A tudomány első kortya ateistává tesz, de a pohár alján ott vár Isten.”
Schrödinger: „A tudat nem magyarázható pusztán anyaggal.”
Planck: „A tudomány gyökereiben spirituális.”