Karinthy Frigyes szerint a férfi és a nő azért nem értheti meg egymást, mert mind a kettő mást akar, a férfi a nőt és a nő a férfit.
Komolyra fordítva a nő és a férfi azért érti félre egymást, mert különböző csatornán kommunikálnak, másra figyelnek, más tempóban dolgozzák fel az érzelmeket, és másképp fejezik ki a szeretetet.
A férfi és női gondolkodás nem ellentétes, hanem komplementer. Az összehangolás lényege nem az, hogy az egyik fél „átálljon” a másikra, hanem hogy: mindkét fél felismerje a saját működését.
Mottó „Anyától annyi szeretetet kaptam, hogy röhögve elviseltem apa (jó szándékú) durvaságát.
Elgondolkodtat, miért különbözik egymástól fizikailag és pszichésen a nő és a férfi, és az életciklusaik miért nincsenek szinkronba, és néha vagy gyakran miért nem értik egymást?
Az alábbi handabanda remélhetően nem silány szófosás, hanem szerény célja megvilágítani (legalább magamnak összefoglalni az ismereteimet) a férfi és a nő kapcsolatáról.
− Tudva levő, az ősközösségi életmóddal befolyásolt evolúciós szelekció a női és férfi alkatát és a habitusát különbözőre formálta.
A legősibb időktől a szelekció a férfiaknál a nagyobb testméretet, látványos izomzatot és nagyobb fizikai erőt eredményezett. Mind ezek a tulajdonságok a nőért folytatott versengésben növelte a férfi túlélési, a párválasztási és a szaporodási esélyeit.
Az ős férfi nőválasztási szempontjából előnyt jelentett, ha az áhított ara fiatalnak, életerősnek látszott, a derék–csípő aránya garantálta a terhesség kihordását, az egészséges utód megszülését, míg a nagyobb a látható és tapintható többlet mennyiségű zsírszövet a tartalék energia-raktározását jelentette, az arc, a bőr színe és minősége, illetve mindezek összessége a termékenység alapvető jelzései lehettek.
Az ős nőt az apa kiválasztásában a jelölt ereje és bátorsága, az őstársadalomban betöltött minél magasabb státusza és a megbízhatósága befolyásolhatta.