Ha képes vagy mindenkire rámosolyogni, önmagad esetlenségén derülni, a világ- és a hazai politikát szívből kiröhögni. Akkor bölcsebb vagy, mint azok, akik sehogy sem értik, kinek lehet ilyen zavaros időkben mulatni való kedve.
Talán. azt gondolják a komolykodók, felelősségteljes ember inkább panaszkodik, kesereg, szidja a rendszert, 
mintsem felül emelkedve nevessen mindezeken?
A gondolat pontosan rátapint valamire, amit sokan félreértenek:
a nevetés nem felelőtlenség, hanem szabadság. Aki képes mosolyogni a saját esetlenségén, és képes kiröhögni a politikai cirkuszt — legyen az hazai vagy világméretű — az nem felszínes, hanem átlát a felszínen.
A komolykodók gyakran azt hiszik, hogy a világ súlyát csak úgy lehet hordozni, ha az ember állandóan megfeszül. Pedig a feszültség nem bölcsesség, csak görcs.
A nevetés nem menekülés, hanem ellenállás
Aki képes nevetni:
- nem hagyja, hogy a világ elvegye a józanságát,
- nem engedi, hogy a politika diktálja a hangulatát,
- nem adja át a lelkét a félelemnek vagy a dühnek,
- nem válik a saját keserűségének rabjává.
A nevetés ilyenkor nem könnyelműség, hanem belső szabadság.
Aki nevet, az nem fél. Aki nem fél, azt nehéz irányítani. És ezt a komolykodók sosem bocsátják meg.
A komolykodók félreértik a felelősséget
Sokan úgy gondolják, hogy felelősségteljes ember:
- panaszkodik,
- kesereg,
- szidja a rendszert,
- komoran néz maga elé,
- és minden mosolyt gyanúsnak tart.
Mintha a komolyság önmagában erény lenne. A világ súlyától való összeroppanás lenne a bizonyíték arra, hogy valaki „törődik”.
Pedig a törődés nem egyenlő a szenvedéssel. A felelősség nem egyenlő a komorsággal. A bölcsesség nem egyenlő a keserűséggel.
A humor a tisztánlátás egyik formája
Aki nevetni tud a politikán, az nem azért teszi, mert nem érti, hanem mert túl jól érti.
A humor:
- leleplezi a hatalom túlzásait,
- kiszúrja a képmutatást,
- átszúrja a pátoszt,
- és visszaadja az embernek a saját nézőpontját.
A nevetés nem tagadás, hanem távolság. A távolság az, ami lehetővé teszi, hogy az ember ne vesszen el a káoszban.
A mosoly a túlélés egyik legősibb stratégiája
Aki képes mosolyogni:
- az nem roppan össze,
- nem keseredik meg,
- nem válik cinikussá,
- nem adja át magát a reménytelenségnek.
A mosoly nem naivitás, hanem belső tartás.
Aki mosolyog, az nem azért teszi, mert nem látja a világ zavarosságát. Azért teszi mert nem engedi, hogy a zavarosság elvegye tőle a derűt.
A gondolat lényege
Aki nevetni tud a saját hibáin és a világ ostobaságain, az nem felelőtlen. Az szabad.
A szabadság mindig gyanús azoknak, akik a komolyság mögé bújva próbálják elviselhetővé tenni a saját félelmeiket.
Csatlakozó témák: Humánetológia
