Fehér Holló a kor divatja szerint farmerben járt és mert jól állt neki Angela Davis mintájára fekete kerekre tupírozott hajkoronát viselt.
A gimnáziumba érettségire készültünk és a gyenge tanulóknak kötelező volt felkészítőre járni. Ott találkoztam Indiánnal, aki többszöri halasztás után szánta rá magát a vizsgára. Így történhetett, hogy a nálam néhány évvel idősebb meghökkentően csinos, égetett barna bőrű lánnyal együtt érettségiztem. Mondanom sem kell minden fiú bele volt zúgva a lányba, akiről, mint kőszikláról lepattantak a vakmerő udvarlók.
Indián, így neveztette magát. Amikor először találkoztunk és bemutatkozott. Fehér holló vagyok – mondta szégyellősen. Nem kérdeztem rá, hogy lehet indián neve. A lány megelőzött. Indián nevem van. Apám egy kihalófélben lévő ritka törzs magas rangú vezetője volt.
Az osztályfőnök tapintatból, nehogy csúfoljuk a lányt magyarázta, Fehér Holló valahol az Ukrajnában egy cigány táborban született. A határhármas okán már kisgyerekként jól beszélt ukránul, magyarul, románul és beás cigányul. A táborukat megtámadták a fajgyűlölők és akit csak utolértek megölték.
Menekülés az élet
Így vesztette el az apját, miközben az anyjával a hegyekbe menekültek. A pogrom után az éj leple alatt Magyarországra lopakodtak. A határőrök és a rendőrök segítségével Budapestre kerültek. Itt kaptak igazolványt, az anyja takarítói állást és egy romos épületben szükséglakást. A cigány származását a külseje miatt nem tudta titkolni. Ám mivel büszke volt, szégyellte vagy érthető módon rettegett, hogy megismétlődik a cigány üldözés, kitalálta az indián történetet.
Az érettségin Fehér Holló példás magyar nyelvtudását és a helyesírását méltatták, és a művészi rajzkészségét az iskola folyósóin elhelyezett grafikái bizonyították.
Indián különleges tehetségét az életben mégsem tudta kamatoztatni, az anyja mellett a takarító GMK-ban kapott állást. Talán nem csoda, az első adódó alkalommal egy IBUSZ úton nyugatra szökött.
A történet folytatását a szórványos leveleiből raktam össze. Fehér Holló meg sem állt Kanadáig, ahol meg akarta találni a fantáziája teremtette indián törzset. A kanadai segélyszolgálat méltányolta az angol, a francia és a többi nyelvtudását. Egy látványparkban, egy mesterséges indián rezervátumban ajánlottak neki munkát.
Férjhez ment egy hasonlósorsú indiánhoz, aki szintén Európából keresett azon a vidéken menedéket. Végül elásva a csatabárdot megbékélt magával és a vacak világgal.
Ahogy a mesékben, boldogságban megöregedett, és ma is él, ha meg nem halt.
Kapcsolódó témák: Egy érintő
