Az országos nagy főnök tájékoztatta megyei vezetőket a választás szempontjairól.
‒ Tudvalevő nincs lojális ember, ‒ vezette fel az álláspontját. ‒ éppen ezért nem feltétel a párttagság. Viszont alap elvárás, ne legyen a jelölt a legjobb, vagy egyáltalán jó szakember. A tehetséges emberek önérzetesek és büszkék a tudásukra. Összefoglalva önfejűek és irányíthatatlanok. Előny a középszerűség.
Az előírt végzettség hiánya sokat jelent, mivel az alacsonyabb képzettségű embert szakmailag is kézben lehet tartani. A második és ez a legfontosabb követelmény: legyen a kiválasztott múltjában valami, amit titkol, szégyell, amit elhallgat. Legyen olyan emberi tényező, amivel fingatni lehet. Ha nincs, akkor csinálni kell és máris meg van a mi emberünk.
Az ilyen összességében alkalmatlannak tűnő lúzer lesi a vezetője gondolatait. Elvégez minden piszkos munkát, és ha nem, akkor nem adunk neki fegyelmit, mert annak írásos vitatható nyoma marad. Nem is bocsájtjuk el, ami segítené a munkaügyi bíróság ellenünk szóló ítéletét, hanem megfélemlítjük vagy tönkre tesszük emberileg és idegileg. Idő igényes, de eredményes, olyan feladatokat érdemes rábízni, amit nem képes elvégezni.
A leggyorsabb és legcélravezetőbb gyakorlat viszont az egyszerű erkölcsi megsemmisítés, aminek az egyes számú módja, a beosztottjai előtti lejáratás. Aminek eredménye a kiközösítés, miáltal nem tud közvetlen segítséget kérni, és senki sem lesz vele szolidáris. Szerencsés, ha a családján keresztül fenyegetjük, úgy az újságoknak se akar majd pofázni.
‒ Mi van, ha a szakszervezethez fordul?
‒ Mit gondol? ‒ mosolyodott el gúnyosan a főnök. ‒ Maguknál és más bizalmi poszton dolgozó vezetőknél más választási elvet alkalmaztunk?
Megalázó a résztvevők számára, de megalázó, azoknak is, akiket ilyen módon választanak. A módszer nem egyedi és elszigetelt eset. minimum évszázados hagyománya lehet, ami sok mindent megmagyaráz.
