A műveltség ára a csalódás és a kiábrándulás?!
Jack London Martin Eden, illetve William Somerset Maugham, Az ördög sarkantyúja című műve jutott az eszembe, ami a fiatalkori olvasmányaim lege, életem egyik kiemelkedő és meghatározó regénye.
Mohón faltam a könyveket, képeztem magamat és úgy képzeltem, a tudásom bővítésével barátokat szerzek, és „szezám tárulj” varázsszóra megnyílik előttem a sikerkapuja.
Az ember nem gép, különösen nem számítógép, mégis a viselkedésünkben mintha néhány alap szoftver elkülöníthetően felismerhető lenne, ilyen a tudás, az intelligencia és a bölcsesség.
A három fogalom gyakran összemosódik, pedig óriási különbség, ahogyan az ember érti és kezeli a világot.
A tudás
az információk háza, amik tények és adatok birtoklása. Az intelligencia az a képesség, amellyel a tudást használja, az összefüggések felismeréséhez, a problémamegoldáshoz, az alkalmazkodáshoz és új helyzetek kezeléséhez, a kreatív gondolkodáshoz, a logikához, az absztrakcióhoz.
Az intelligencia az, ahogyan gondolkodunk.
A bölcsesség
pedig az, amikor a tudást és az intelligenciát jó döntésekre, helyes ítéletekre és érett cselekvésre késztet, ami tapasztalatból fakad. Érzelmi érettséget és önreflexiót igényel, feltételezi tudjuk, mikor kell cselekedni, és mikor nem. Segít megérteni a következményeket és a nagyobb összefüggéseket. A bölcsesség az, ahogyan élünk.
Az intelligencia
többrétű: része a logikai, nyelvi, vizuális, zenei, kinetikus (testi intelligencia), az interperszonális intelligencia, ami magában foglalja: az empátiát és a társas érzékenységet, az önismeretet, önreflexiót, érzelmek kezelését, valamint a természeti intelligenciát minek része :a természet megértése és a rendszerek felismerése.
Az érzelmi intelligencia
(EI) részei: az önismeret, az önszabályozás, az empátia, a társas készségek és a motiváció melyek összekapcsolódnak a tudás–intelligencia–bölcsesség hármasába, de az (EI) nem „melléjük” rendelt, hanem összeköti őket, akár a ragasztó, ami az emberi működés kognitív és érzelmi oldalát egy rendszerbe rendezi.
A klasszikusan értelmezett intelligencia (IQ)
a gondolkodásról szól, ám az érzelmi intelligencia (EQ) pedig a, hogyan kezeljük az érzelmeinket, miáltal az IQ segít megérteni a helyzetet, a EQ segít megérteni az embert.
Az érzelmi intelligencia tehát kiegészíti a kognitív intelligenciát: attól leszel hatékony, hogy nemcsak okos vagy, hanem érzelmileg is rugalmas, empatikus, önszabályozó.
Érzelmi intelligencia és a bölcsesség kapcsolat a legerősebb.
A bölcsesség nem csak okos döntéseket jelent, hanem jó döntéseket,olyanokat, amik figyelembe veszik az emberi természetet, a hosszú távú következményeket, a saját és mások érzéseit, a helyzet erkölcsi dimenzióit.
Lehet valaki nagyon intelligens és nagyon művelt, mégis hozhat rossz döntéseket, ha nincs érzelmi érettsége.