Mérgező párkapcsolatok
ritkán egyetlen okból alakulnak ki, inkább több, egymást erősítő tényezőből. A társadalmi elvárások, a személyes bizonytalanságok, a kommunikációs minták és a külső környezet mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy kapcsolat egészségtelenné, végzetessé váljon.
A párkapcsolatok akkor működnek jól, ha a felek egymás mellett biztonságban érzik magukat, és képesek együttműködni az élet kihívásaiban. Az anyagi nehézségek, a szenvedélybetegségek, a súlyos betegségek és a nevelési elképzelések különbségei és a szülők befolyása mind-mind olyan tényező, amelyek az egyensúlyt könnyen felboríthatják.
A felsoroltak önmagukban nem „kapcsolatgyilkosok” , de ha nincs róluk nyílt kommunikáció és közös stratégia, akkor nagyon gyorsan mérgező, elfekélyesedő mintákat hozhatnak létre.
A mérgező környezetek, előítéletek, a korkülönbség és az iskolai végzettségből fakadó társadalmi különbségek rombolhatják, erodálják a kapcsolatokat.
Mérgező környezet
amikor a háttér rombol, mivel a kapcsolat nem vákuumban létezik. A környezet – család, barátok, munkahely, társadalmi közeg mindegyike képes a kapcsolatot támogatni, de ugyanúgy mérgezni is.
Mérgezővé teszi a környezetet: Az állandó kritika vagy beleszólás a kapcsolatba (pl. „ő nem hozzád való”). Az irreális elvárások: kívülállók mondják meg hogyan „kellene” kinéznie egy jó kapcsolatnak. A pletykák, rosszindulatú megjegyzések, amelyek aláássák a bizalmat. A társadalmi nyomás: házasság, gyerek, karrier.”
A külső tényezők lassan, de biztosan erodálják a felek önbizalmát és egymásba vetett hitet. A kapcsolat ritkábban belülről romlik el, inkább kívülről szivárog be a mérgezés.
Előítéletek
amikor a társadalom írja a forgatókönyvet. A párkapcsolatokra megszámlálhatatlan előítélet rakódik, és ezek gyakran láthatatlanul befolyásolják a felek viselkedését. Mérgező előítéletek „A férfinak kell többet keresnie.” „A nőnek fiatalabbnak kell lennie.” „A magasabb végzettségű fél okosabb, ezért többet ér.” „A korkülönbség mindig kihasználás.”
A felsorolt előítéletek nemcsak kívülről jönnek, hanem belülről is beépülhetnek. Ha valaki elhiszi, hogy „kevesebbet ér”, akkor alárendelődik, szorong, vagy épp túlkompenzál. Ha valaki elhiszi, hogy „többet ér”, akkor lenézővé, irányítóvá válhat.
Korkülönbség
nem a számok, hanem a dinamika számít. A korkülönbség önmagában ritkán okoz problémát. A gond ott kezdődik, amikor a különbség élethelyzetbeli aszimmetriát okoz. Rombolóvá válik a korkülönbség, ha az idősebb fél „tapasztalatból” irányít, és ezzel elnyomja a másikat.
Ha a fiatalabb fél bizonytalannak érzi magát, és túlzottan alkalmazkodik. Ha a környezet folyamatosan megkérdőjelezi a kapcsolatot. Ha eltérő életszakaszokban vannak (pl. egyik karriert épít, másik már stabil).
A korkülönbség akkor működik, ha a felek egyenrangúként tudnak kapcsolódni. Ha nem, akkor könnyen alakul ki hatalmi egyensúlytalanság.
