Nem helyettünk oldja meg a problémákat, hanem erőt ad hozzá
Talán furcsán hangzik, ha Isten létezik, akkor az egyformán szereti a teremtményeit, nem várhatjuk el tőle, hogy a másik kárára oldja meg a problémáinkat.
Ha a maga „orcájára” teremtette az embert, akkor annak sikeresnek kell lennie és nem lehet egy szerencsétlenkedő lúzer.
Ha létezik isteni szeretet, akkor az nem lehet részrehajló, nem dönthet „kérésre” mások rovására. Az isteni szeretet nem helyettünk cselekszik, hanem bennünk és általunk.
Az isteni szeretet egyetemes. Ha Isten minden teremtményét egyformán szereti, akkor elképzelhetetlen, hogy valaki problémáját úgy oldaná meg, hogy közben másnak árt.
A felelősségvállalás és a cselekvés az ember feladata. Isten azt az embert szereti, aki maga oldja meg a problémáit. Nem feltétlenül arról van szó, hogy Isten csak az önálló embert szereti, hanem inkább arról, hogy a fejlődés, a döntés, a cselekvés az ember feladata. A „csoda” sokszor nem kívülről jön, hanem abból, hogy mi magunk hozzuk létre.
Isten nem helyettünk oldja meg a problémákat, hanem erőt ad hozzá, hogy mi oldjuk meg. A partnerség nem passzív várakozást jelent, hanem aktív részvételt az életünk alakításában.
Talán más probléma, de ide vonatkozónak érzem.
A megbocsájtás nem arra vonatkozik, hogy a megbocsájthatatlan valóban megbocsájtható, hanem hogy az önbíráskodás és a bosszú szintén bűn. A földi és isteni igazságszolgáltatás viszonya, valamint a megbocsátás és bosszú kérdése vallási és etikai probléma.
A földi igazságszolgáltatás a társadalmi rend fenntartására szolgál. Törvényekhez kötött, és célja a jogsértések szankcionálása, a közösség védelme.
Isteni igazságszolgáltatás viszont nem mindig látható vagy azonnali. Sok vallás szerint az isteni igazság nemcsak a cselekedeteket, hanem a szándékokat is vizsgálja. Ezért lehet, hogy ami földileg „jogos”, az spirituálisan mégsem helyes.
A megbocsátás nem az igazság tagadása, hanem az igazságszolgáltatásra bízás, miszerint nem az áldozat vagy rokona dolga, hogy büntessen, hanem hogy ne váljon maga is bántalmazóvá.
A megbocsátás nem a bűn eltörlése, hanem a bosszú elengedése, ami nem gyengeség, hanem erkölcsi erő.