Zongoraetűd, asszociáció egy melankolikus darabhoz
Csillogó paripák, aranyozott hintók forognak a neon fényében. Anya és apa összekarolva a kőrhinta mellől, büszkén néz, – gyí te, sarkantyúzom a lovam.
Néhány kör után érett férfiként csodálkozom, anya karján milyen gyorsan elszáradt a virág.
A kőrhinta lassult, de én vágtáznék tovább, könyörgők, hadd játsszak még.
A hinta új lendületet vesz, de már csak apa állt a hinta mellett vénen, majd ő is elmegy.
Kisfiú és kislány hajtja előttem a hintót, egy boldog pár, talán mi vagyunk, voltunk vagy lehettünk volna átölellek és szívből mint még soha nevettünk.
A kőrhinta lassult majd megállt. Csalódottan magamra maradva nézek körül.
Szent Péter, a kijáratnál botjára támaszkodik, kolompol, rekedten kiabál, – aki Isten pénztárában váltott jegyet, annak itt véget ért a menet, kiszállás, aki az ördögtől kapta a menetjegyét, az addig forog, amíg meg nem gyűlöli az álmait és önmagát, csak tessék, csak tessék.
Tántorogva és döcögve ismét indult tovább az ócska, elnyűtt szerkezet.
Zenetanulás idős korban
Időskori zongoratanuláshoz bátorság és önismeret szükséges, de nem nevezhető feltétlenül túlvállalásnak, ha a cél, a módszer és a hozzáállás jól illeszkedik a személyiségünkhöz.
A kérdés nem az életkor, hanem az, hogy miért és hogyan tanul valaki. Minden esetre számolni kell az előítéletekkel, mi szerint szembemegyünk a társadalmi szokásokkal és az elvárásokkal.
„- Az öreg trottyos csituljon végre már el és ne akarja a fiataloktól el bitorolni a lehetőséget!”
Sokan gondolják, hogy tanulni „fiatalon kell”. Az időskori tanulás önmagában is lázadás.
„Egy vén szivar, ne lázadozzon, hanem szedje a piruláit és maradjon veszteg.”
Pedig a zene által újraépíthető az identitást. Idős kori tanulást sokan furcsállják.
Nem szabad mások véleményével törődni. Sokak fiatalon sem tanulnak, honnan is tudhatnák, mit jelent a tanulás, és miért is fontos.
Engem a muzsikálás hozzá segít a mentális frissességhez. A zene segít megérteni önmagamat, segít elfogadni a körülöttem nyüzsgő világot. Segít szellemileg rugalmasnak maradni, elfogadni, hogy a tanulás és az életem más tempóban zajlik. Az időskori tanulás kulcsa nem a kézügyesség vagy a memória, hanem a játékosság, az önelfogadás, a belső motiváció, a nyitottság, az ügyetlenségeink elfogadása és az apró fejlődést sikerként megélése. Összefoglalva a zongoratanulás megteremti az önkiteljesítés lehetőségét.
Orvosok mondják, a zene tanulás serkenti az agyműködést, javítja a memóriát, a koncentrációt, és csökkentheti a demencia kockázatát.
A muzsikálás elsajátítása ne csak cél legyen, hanem egy fenntartható folyamat, egy életmód, amely elégedettséget nyújt, függetlenül az elért végeredménytől.
Juhász Balázs, Hangrózsa zeneiskola és növendékei – Első koncert az Opera Zongorateremben
Hasonló belső tartalmak, A nyugger:
