A lányok hamarabb érnek
Zsuzsi
Zsuzsit az általános iskolában ismertem meg. Emlékszem, Erzsi néni javaslatára az osztály elhatározta, a tanulópárok egymás mellett fognak ülni.
A lányok választottak párt, de több lány járt az osztályba, elfogytak a jobb képű fiúk, és ezzel megszűnt a korábbi egyetértés.
Majd a fiúk szerettek volna párt választani, de akkor a lányok tiltakoztak.
Próbálkoztunk a régi ülésrenddel, azok, akik már korábban is egymás mellett ültek, azok legyenek egy pár. De ez sem volt mindenkinek elfogadható, mivel az osztályismétlő fiúk tanári utasításra kerültek a jó magaviseletű lányok mellé. Valaki javasolta, húzzunk sorsot. A szerencsére bízott párosítás majdnem bevált, de a sorshúzás végén Zsuzsit senki sem akarta párjának.
Zsuzsi a szüleivel a nyári szünidő alatt költözött a szomszédunkba. Nálam egy fejjel alacsonyabb, vékony, rövid hajú, szőke fogszabályzós kislány volt. Szemüvege miatt az osztálytársak Sólyomszemnek hívták.
Nevek
A Csupasz becenevet akkor kapta, amikor az osztályismétlő idősebb fiúk egy nagyszünetben a szőrösödő lábuk közével dicsekedtek. A lányok kíváncsiak voltak, milyen az. Kérésükre minden bukott megmutatta. Ezután a lányok húzták le a bugyijukat. Zsuzsi is megmutatta, de rajta egy szál pihe se látszott.
Zsuzsi beceneve folyton változott. Egyszer elrontotta a gyomrát, és óra alatt becsinált. Ezután Csupaszarnak csúfolták. Az eset után senki sem akart Zsuzsival barátkozni, de még egy padban ülni sem. Nem álltam a csúfolók közé, de magamban keseregtem, milyen jó lenne, ha más felé lakna, nem a mi házunkban. Az iskolába vagy hazafelé együtt mentünk.
Még a gondolatától is kivert a víz, hogy esetleg az emberek azt hiszik, szerelmes pár vagyunk. Ha Ágival kapcsolatban merült volna fel ez a vád, bizony nem mondtam volna el senkinek sem az igazat. Ági az iskola legeslegszebb lánya volt, kitűnő tanuló, és a Rádió gyermekkórusában énekelt. Valójában hazafelé mindig én csatlakoztam Ágihoz, bár sosem kérte, hogy segítsem a táskáját vinni, mindig kivettem a kezéből, és cipeltem.
Erzsi néni
Erzsi néni határozott egyéniség volt, nem érdekelte, ki mit szeretne, rendet akart. A párválasztás helyett a sorshúzást erőltette. A korábbi tanulópárom nevét, Ágiét húztam, ám az osztály másként döntött, Csupa mellé ültettek. Döntésüket sértőnek és igazságtalannak éreztem, de nem vitatkoztam. Rajtam kívül mindenki elégedett volt. Ági mellé a többször bukott Nagy Józsit ültették.
Gondoltam, ha Ági elfogadta a helyzetet, akkor nem vitatkozom. Nem küzdök. Nem veretem meg magam hiába. Áthurcolkodtam Zsuzsi mellé, aki a padsor közepe táján egymagában üldögélt. Ránéztem, ő rám mosolygott, illetve vicsorgott. Fogszabályzója szinte teljesen eltakarta apró rizsfogait. Kilépett a padból, hogy üdvözöljön. Biliformára vágott frizurája és a vastag fekete keretes szemüvege egyik üvegét fehér fólia takarta.
– Még mellei sincsenek – állapítottam meg magamban keserűen.
Nem mintha tudtam volna, mit is lehetne azokkal kezdeni. Zsuzsi görbe, piszkafa lábán, vastag fehér kötött harisnya, magas szárú fűzős bakancs és egy nyikorgó járógép volt – szörnyű sors, nyugtáztam magamban − tudtam, Zsuzsit az előző lakóhelyükön elgázolta egy autó, de már gyógyul, csak biztonságból használja a szerkezetet.
– Szia! Mit szólsz a választáshoz? Én kedvellek – kezdte Zsuzsi a beszélgetést. – Apa holnaptól Amerikában fog dolgozni, anyával elkísérjük. Két év múlva jövünk haza. Addig magántanuló leszek.
– Azt mondod, két évig egyedül fogok itt ülni?
Alig tudtam magamba fojtani örömöm. Hú, de jó, hogy nem balhéztam!
– Ha akarod, levelezhetünk – javasolta. Hálás volt, amiért szó nélkül elfogadtam tanulópárnak.
Akkoriban nagyanyánál laktam, közös szobában Öcsivel a nagybátyámmal. Az ágyam fölé Hemingway egyik mondatát festettem Az öreg halász és a tengerből: „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha”. Öcsi ágya fölé a „Ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel” idézetet Dante Isteni színjátékából. Két különböző világnézet, de jól megfértünk egymás mellett.