Suszter maradjon a kaptafánál
A hatvanas évek végén az Ecseri úti piacon farmert kerestem. (egyedül ott lehetett eredeti Levis Strauss 501-es farmert kapni) Felfigyeltem a hegyekben álló katonai suszterfelszerelésekre.
Szomorú mementónak gondolhattam volna a háború sajátos cipészeti melléktermékének.
De eszembe jutott, az ötvenes években lakott a házunkban, a folyósó végén egy család. Még a leghidegebb télen sem volt az ajtajuk, csak színes gyöngyökből fűzött szalagfüggöny.
Akkoriban négy-ötéves lehettem és talán az ajtó hiánya miatt felfigyeltem a különc családra.
A napjaimat akkortájt színes vitorláshajók rajzolásával töltöttem. Ha meguntam vagy belefáradtam, lazításnak a kis sámlimmal átvonultam a függönyös családhoz szemlélődni.
A nagymamának, az idős, törékeny nénikének különös szokása volt, havi rendszerességgel férjhez ment, és szintén havonta meg is özvegyült.
A férjek többnyire hadirokkant, egyedül álló cipészek voltak, akiknek se rokonuk sem ismerősük. Mivel korábban hajléktalan szállón éltek a frigy után a néni családjához költöztek. Magukkal hozták az egyetlen vagyonukat a suszterályt, ami székből, bőrvágókból, bőrpuhító szerszámtárolóból, valamint kaptafákból és csirizes bőrkötényből állt. A rossz nyelvek szerint a család válogatva kerítette a férjeket.
A szerencsés kiválasztottaknak
egyetlen feltételnek kellett megfelelniük, olyan elesetteknek kellett lenniük, hogy garantálni lehessen hamarosan befejezik az árnyékvilágban a talpalást. Mindenesetre új cipő készítésére már garantáltan ne fusson az erejükből.
A néni évente tíz tizenkét házasságát jótéteményként fogta fel, őszintén hitte, reményt nyújtott a csüggedő cipészeknek.
A szimpatikusabb susztereket felvilágosítottam, hányadikok az elhalálozási sorban, és tudattam velük, nem érik meg a hónapvégét. A cipészek dörzsölt fickónak mondták magukat, akiket nem lehet palira venni. Az egészségük is olyan szilárd, hogy megérik a századik születésnapjukat.
A látogatásaimnak váratlanul ért végett. Egy nap nem csak az új cipészt nem találtam, de a nagymamát sem. A szalagfüggöny helyett a bedeszkázott bejárati ajtó állta az utamat.
A folyósói pletyka szerint, a rendőrség az egyik elhunyt suszter után nyomozott és a nagyit a családjával együtt letartóztatta.
Mivel a bíróság semmi terhelő bizonyítékot sem talált, de még egy apró stiklit sem tudott felmutatni a nénit és a rokonságát felmentették.
Megjegyzem a család nem hagyott fel a foglalkozásával. A agyi még évekig hadirokkant cipészekhez ment férjhez. A cipészek nyugdíjából és a hagyatékaiból szerényen, de munka nélkül sokáig elég jól megéltek.
Csatlakozó kategória: Humánetológia