Amikor az ideológia és az erkölcs csatázik
Reggeli kávé mellett Sosztakovics életét olvasom.
Elkeserít, a zseniális, tehetséges embereknek mennyi viszontagságot kellet, kell átélniük, ha nem akarnak, saját erkölcsi normáikból engedni. Tudom, nem feltétlen a diktatúrák sajátja, aki makacsul ellenáll, nem hajt fejet a politikai vagy művészeti lobbi előtt, azt kitörlik a kulturális köztudatból, elhallgatják a műveiket.
A kultúrharc, a szellem elleni agresszió éppen úgy elítélendő, mint a valóságos véráztatta fegyveres háború.
Amikor a valódi teljesítmény háttérbe szorul, és a lojalitás, a kapcsolatok vagy a politikai hovatartozás válik a mérleg nyelvévé, az drámaian megváltoztatja, sötétebbre festi, rosszabbra fordítja az életminőségünket, az életérzéseinket.
Mentegetőzhetnek a művészetek védelmezői, hogy a legtöbb kultúrában, a legtöbb korszakban megtalálható a kontraszelekció. Mégis csalódás, és a tudatában mindig ugyanaz a keserűség érezhető. Ha nem elég a tehetség, a szorgalom, akkor sokaktól a lelküket kérhetik az elismerésért cserébe.
Tudni kell, a tehetség elhallgatása és a középszerűség jutalmazása nemcsak az elszenvedő egyén tragédiája. A közösségé is, mert habár az átlagemberek nem érzik a mindennapjaiban valaki vagy valakik hiányát, mégis tudhatóan kevesebb lesz a jelenük és megcsonkul a jövőjük.
A kultúrharc és a háború a pusztításról szól. Az egyik a szellemet a másik a testet sebzi. A kreativitás, a tudás, a művészet elfojtása erőszak, amely hosszú távon ugyanúgy rombol, mint a leghatékonyabb fegyver.
Senkit sem kárpótol, hogy a valódi értékek makacsságuk révén előbb-utóbb utat találnak maguknak a nyitott emberek szívéhez és a hatásuk akár csendes, akár robbanás szerű, de mindenképpen változást hoz.
Nehéz megérteni és elfogadni a miérteket, de el kell ismerni a történelem olyan alkotókról, gondolkodókról, tudósokról is szól, akiket életükben mellőztek, nevüket elhallgatták mégis közvetve vagy közvetlenül , névvel vagy névtelenül formálták és formálják a világot.
Csatlakozó kategória: Társadalom
