Szavak ereje,
nem kell elolvasni viszont, hogy értsük a következményeket muszáj
A kimondott szavaknak, a mágikus szövegeknek különleges tulajdonságaik vannak. Az imádságok mormolása nyugtatóhatású, míg az embert stresszben tartó szavak a kell és a muszáj szinonimái feszültséget, ellenállást okoznak.
Azok a dolgok, életesemények, amik megléte megtörténte vagy hiánya, elmaradása olyanok, amik szűk határidőhöz köthetők, azok amik fontosak többnyire életrontók. A „kell” szóval összekötik a „mert”-tel, mert tönkremegy, mert megbüntetnek, mert lemaradunk valamiről, ami fontos. A kényszerbetegséget okoz a „kell” érzése., rabbá tesz, szorongást súlyos esetekben depressziót vagy kényszercselekvéseket okoz. Bizonyos szavak képesek stresszben tartani az embert, mert nemcsak leírnak valamit, hanem kötelezettségérzetet és nyomást is teremtenek.
A „kell” szó rejtett terhe:
A „kell” és a szinonimái (muszáj, szükséges, elengedhetetlen, kötelességem…) gyakran úgy működnek, mint egy belső parancs.:
- elvárást sugallnak, még akkor is, ha valójában belső döntésről van szó
- elveszik a választás szabadságát
- stresszreakciót indítanak be, mert a „kell” mögött mindig ott a veszély: „mi lesz, ha nem teljesítem”
- határidőhöz kötik az életet, ami folyamatos készenléti állapotot hoz létre
Nem véletlen, hogy sokan érzik úgy: a „kell” szóval teleírt élet fárasztó és életrontó.
Miért érezzük életrontónak a fontos, határidős dolgokat?
A „fontos” gyakran nem azt jelenti, hogy számomra fontos, hanem hogy mások elvárják, a társadalom szerint „így kell”. félünk a következményektől, miközben nem akarunk hibázni.
A határidő lezárja a mozgásteret. A pszichológia ezt kontrollvesztésnek nevezi: amikor úgy érezzük, hogy nem mi irányítunk, hanem az események irányítanak minket.
Mi történik, ha a „kell”-t lecseréljük?
Érdekes módon már a nyelv megváltoztatása is csökkenti a stresszt.
Nem varázslat, csak más belső narratíva. A „kell” helyett választást adsz magadnak, és ez csökkenti a feszültséget. Sokszor nem is a feladat a nehéz, hanem a hozzá kapcsolt belső mondat.
A „kell” mögött gyakran ott a félelem: – „ha nem teszem meg, rossz dolgok történnek”.
A „mi lesz ha” felismerése után több szabadságot érzünk.
Veszélyes szókapcsolat a „kell–mert” párosítás félelemalapú gondolkodási séma, és ha valaki ezt rendszeresen használja, az képes magában állandó szorongást fenntartani.
A „kell–mert” szerkezet pszichológiája:
Klasszikus szókapcsolat:
- „El kell intézni, mert tönkremegy.”
- „El kell indulni, mert lemaradunk.”
- „Meg kell csinálni, mert megbüntetnek.”
A példákban nem a cselekvésről beszél, hanem a veszélyről.
Ez a gondolkodás folyamatosan azt üzeni: „Ha nem teljesítesz, baj lesz.”, ami önmagában is szorongáskeltő. Ha valaki ebben nő fel, vagy ilyen környezetben él, akkor a „kell” szó automatikusan aktiválja a stresszrendszert.