− A rojtnak a szőnyegre merőlegesen kell állnia − magyarázta apa a hatvanas évek elején − a szabály, tilos a rojtra lépni!
Apa kérése ellenére a huszonöt négyzetméteres, másfél szobás lakásban óhatatlanul ráléptem a rojtra. Hiába fésültem a szálakat vissza az eredeti helyzetükbe, apa a legkisebb eltérést is észrevette, és nem maradt el a büntetés.
Apa nevelési módszere
Apa legbántóbb nevelési módszere a vétség közös kivizsgálás. Hiába vallottam be, ráléptem az apának nem volt elég. Apa azt is tudni akarta, hanyagságból, véletlenül vagy készakarva történt a rojtok összekuszálása. Szembesítéssel, kizárásos módszerrel feltárta az okokat, majd a büntetés szóbeli részében a rend feltétlen szeretetét hangsúlyozta. A szőnyegrojt visszaigazítása érdekében tett igyekezetet enyhítőkörülménynek értékelte, így az ítéletben a bűnös választhatott az elszíjazás és a pofonok között.
− A rendetlenség és a káosz, − magyarázta verés közben apa a türelmes, megértő szülő modorában − megmételyezi az emberi kapcsolatokat. Amíg a rendről szóló gondolatmenetet hallgattam azon gondolkodtam, nem kibírhatatlan a verés. A családi béke, a gyermekkor illúziójának fenntartásáért nem is nagy áldozat.
Anya rálépett
Egy alkalommal anya a béna lábát vonszolta át a rojton. Apa meglátta, és a törékeny nőt felemelte és a szőnyegre vágta.
− Azért kaptad, azt a kibaszott ágytálat, hogy ne keljen a vécére vonszolnod magadat. − üvöltötte apa a torkaszakadtából − Szégyelled az ágytálat? Azt nem szégyelled, hogy olyan borzas lesz a szőnyegrojt, mint a kurvák picsáján a szőr?
Apa belerúgott a földön fekvő magatehetetlen anyámba.
Önkéntelenül felkapja a konyhaasztalról a vékony pengéjű csontozókést, és apa elé ugrottam.
Tudtam, az önbíráskodással nem leszek különb apánál, pedig megfogadtam, egy járt a fejemben, mindegy milyen áron, de megvédem anyát.
Miközben tízévesen a késsel a kezemben, farkasszemet néztem apával, elképzeltem apa a katonai börtönben elszenvedett és gyakran emlegetett megaláztatása.
Vízió
A fehérre meszelt cellában, a szürke emeletes ágyak előtt csíkos sapkájukkal a kezükben rabok, köztük apa feszes vigyázzállásban várakozott, miközben a börtönőrök ellenőrizték a körletrendet.
Egy durva arcvonású őrmester lassan végig húzta a mutatóujját apa vaságykeretének alsó, belső felén, közben jóindulatú mosollyal apa arcát nézte.
− Egyszerűek a szabályok, csak rendet kell tartani. − mondta barátságosan, atyaian − Nekem csak annyi a dolgom, hogy segítsek.
Az őrmester váratlanul visszakézből pofon vágta apát. Apa az ágy sarkába verte a fejét és vérzett a felszakadt szemöldöke. Apa mintha semmi sem történt volna vissza ál az előbbi feszes vigyázzállásba.
Az őrmester a mutatóujját, amellyel az ágykeretet vizsgálta apa orrához dörgölte, miközben apa arcába üvölt.
− Mi ez a gané?
Apa a következő ütés erejétől arccal a földre esett, és magzati pózba görnyedve az oldalára fordult. Az őrmester apa fejét a hajánál fogva felemelte és eltorzult arccal üvöltötte.
− Rendet tanulsz kutya, vagy megdöglesz!
Késsel a kezemben apa szemébe néztem, és képzeletben a hasába vágtam a konyhakést. Zokogó anyát kíméletesen felsegítettem a padlóról és visszakísértem az ágyához. Apa tetemét a perzsaszőnyegbe csavartam, és sötétedés után a kőbányai kiserdőbe cipeltem. Egy talajvízzel teli bombatölcsér partján levágtam a szőnyegrojtot, és apa szájába tömtem.
− Mindent meg tudok bocsátani − suttogtam az elégtételt szerzők halálos nyugalmával, miközben az elemlámpa fénynél belöktem apa holttestét a vízbe − de, hogy anyát és a kis húgomat is kínozza, − folytattam a monológot − azt soha sem bocsájtom meg!
Csatlakozó kategória: Egy érintő
