És mi van azokkal, akik nem vállalják a véleményüket, nekik is igazuk lehet, csak másként?
Ez egy nagyon fontos kérdés — és sokkal mélyebb, mint elsőre hangzik. A „nem vállalt vélemény” ugyanis nem a gondolkodás hiánya, hanem egy másikfajta igazság hordozója.
Akik nem vállalják a véleményüket — ők is gondolkodnak, csak csendben
Sokan nem azért hallgatnak, mert nincs véleményük, hanem mert:
- nem akarnak belesodródni a státuszharcba
- nem bíznak a vitatkozó fél szándékában
- nem érzik biztonságban a saját gondolataikat
- tudják, hogy a vita nem a megértésről szól, hanem a győzelemről
- nem akarnak részt venni a „szálkakeresés” játékában
A hallgatás sokszor nem gyávaság, hanem tisztánlátás.
Aki nem vállalja a véleményét, az gyakran pontosan érzi:
„Ez a tér nem alkalmas arra, hogy az igazság megszülessen.”
És ebben igaza van.
A hallgatásnak is van igazsága — csak más formában
A kimondott vélemény az érvek tere.
A kimondatlan vélemény a megfigyelés tere.
Aki hallgat:
- figyel
- mérlegel
- látja a másik ember indulatát
- felismeri a hiábavalóságot
- nem akarja elveszíteni a méltóságát
Ez is egyfajta igazság:
az emberi természet megértésének igazsága.
Nem minden igazság hangos.
A csend is lehet álláspont.
A hallgató ember gyakran bölcsebb, mint a vitázó
Aki nem vállalja a véleményét, az sokszor nem azért teszi, mert nincs igaza, hanem mert:
- nem akarja, hogy a véleményét kiforgassák
- nem akarja, hogy a másik a saját identitását védje rajta keresztül
- nem akarja, hogy a vita személyeskedésbe csússzon
- nem akarja, hogy a kapcsolat sérüljön
A hallgatás néha a legnagyobb kompromisszum:
a béke választása a győzelem helyett.
A kimondatlan vélemények világa: a rejtett sokszínűség
A társadalom sokszínűsége nem csak a kimondott véleményekben él.
A kimondatlan vélemények adják a mélyréteget — azt a csendes sokféleséget, amely nem akar uralkodni, nem akar győzni, csak létezni.
A hallgató ember igazsága gyakran finomabb, árnyaltabb, kevésbé fekete-fehér.
Ő nem akarja „megmondani”, csak érteni.
És ez az érteni akarás sokszor közelebb visz a valósághoz, mint a hangos igazságkeresés.