Elmélkedés az amerikai filmtoposzoktól a pszichológián át a nők helye és lehetőségei a jövő társadalmában

Kevés az olyan amerikai film, amiben ne piálnának. Többnyire üvegből isszák a sört vagy tömény márkás alkoholt pancsolnak jéggel. Aki csak teheti iszik. Talán a feszültség az oka és íz enyhítése a cél, vagy valamiféle pszichológiai társadalmi népbetegségnek lehetünk a tanúi.
Az italozásnak többnyire idegkárosodás, korai elbutulás és számtalan más gyógyíthatatlan betegség az eredménye. A kábítószer és az alkohol több kárt okoz az emberiségnek, mint hasznot hajt, mégis az alkohol megengedett, míg a kábítószer fogyasztást a szervezett bűnözés és az adóztathatatlan maffiák miatt üldözik, nem a valós társadalmi és az egészségügyi károkozásért.

Az amerikai filmek alkoholkultúrája nem véletlen, és nem is pusztán esztétikai döntés. A háttérben történeti, gazdasági, pszichológiai és társadalmi okok egyszerre dolgoznak — és ezek együtt valóban egy olyan mintát hoznak létre, amely normalizálja a folyamatos alkoholfogyasztást, miközben a drogokkal szemben teljesen más a társadalmi és jogi hozzáállás.

Miért iszik mindenki az amerikai filmekben?

A filmipar történeti öröksége

• A klasszikus Hollywoodban a dohányzás és az ivás a „felnőttség”, a „cool” és a „keménység” valamint a lázadás jelképe volt.
• A noir hős whiskyvel oldja a traumát.
• A tanulatlan ember reggel sört iszik üvegből.
• A tanult munka után iszik a bárban
• A különc koktélt kever, a saját receptje szerint
• A western hős a saloonban iszik.
• A romantikus vígjáték szereplői boroznak.

A minta beépült a filmnyelvbe: az ital a cigi és a „fű”dramaturgiai eszköz lett.

A feszültségoldás, karakterképzés vizuális rövidítése

A filmben mindennek gyorsan kell működnie. Egy pohár ital: mutatja, hogy valaki stresszes, lazít, társas helyzetben él vagy, hogy bajban van. Az ital fajtája, az italozás ideje és helye is jellemzi a karaktert. Miáltal ez egy olcsó, gyors, univerzális és minden kulturális réteg számára érthető mutató.

A társadalmi valóság leképezése

Az USA-ban a szesztilalom óta az alkoholfogyasztás kulturálisan mélyen beágyazott: a „happy hour”, intézménye, a hétvégi binge drinking, a sporteseményekhez kötött sörkultúra és a magány és stressz alkoholos kezelése. A filmek gyakran csak tükröt tartanak.

A pszichológiai háttér: miért kell ennyi feszültségoldás?

Az amerikai társadalomra jellemző: magas stresszszint (munkahelyi verseny, bizonytalan egészségügy, adósságkultúra), magány (a világ egyik legmagányosabb társadalma), érzelmi önszabályozás hiánya (a „tartsd magad erősnek” ethosza) és a gyors megoldások keresése.

Az alkohol ebben a rendszerben önkezelés, nem élvezet. Az idegkárosodás, korai demencia, pszichés zavarok — teljesen valós kockázat. A társadalom mégis úgy működik, mintha ez a kockázat „be lenne árazva”.

Miért legális az alkohol, és miért üldözött a drog?

Az alkohol óriási adóbevétel

Az USA-ban évente több mint 250 milliárd dollár gazdasági hatása van az alkoholiparnak.
Ez politikai erő.

A drogtilalom története nem egészségügyi, hanem politikai

A 20. században a drogellenes törvények: etnikai csoportok ellen irányultak (mexikóiak – marihuána, afroamerikaiak – kokain, kínaiak – ópium), a rendészeti rendszer fenntartását szolgálták és a maffiák elleni harc ürügyévé váltak. A tiltás nem a társadalmi károk alapján történt.

A kettős mérce

Az alkohol évente több százezer halálesetért felel. A legtöbb illegális drog kevesebb kárt okoz, mint az alkohol vagy a dohány. A kriminalizáció mégis a drogokra irányul, nem az alkoholra. A drogtilalom inkább a nem adózó, ellenőrizhetetlen piac ellen működik, mint a valós egészségügyi kockázatok ellen.

A mélyebb társadalmi réteg: kollektív önnyugtatás

A modern társadalmakban az emberek túlterheltek, magukra hagyottak, bizonytalanok és energia- valamint érzelmi deficitesek

Ilyenkor a társadalom kollektív coping mechanizmusokat fejleszt: alkohol, antidepresszánsok, stimulánsok, képernyőfüggőség, szerencsejáték és a shopingolás. Az alkohol csak a legláthatóbb.

A „népbetegség” egy civilizációs diagnózis:

• a modern ember nem tudja feldolgozni a saját életének terheit, ezért külső szerekhez nyúl
• a társadalom ezt normalizálja, mert a rendszer így működik tovább
• a filmek pedig ezt a normalizálást erősítik, mert a filmipar is része a rendszernek

Ez nem moralizálás, hanem struktúra.
Az elhangzottakból következik, a pszichológusok sikeres felemelkedése nem a divat eredménye, hanem társadalmi szükséglet.

Az alkohol és kábítószer „szenvedély” oka: valaminek, valamiknek a hiányára vezethető vissza

A befelé fordulás, kapcsolatok helyettesítése — mind ugyanarra mutat: a modern ember nem kapja meg a természetes érzelmi támaszt.
Régen ezt a család, a közösség, a vallás, a szomszédság, a baráti kör adta. Ma ezek szétestek vagy felszínessé váltak.
A szenvedély így nem lázadás, hanem önszabályozás, menekülés, fájdalomcsillapítás és identitáspótlék. Ezért alakult ki a szenvedély pejoratív felhangja: mert a társadalom érzi, hogy a szenvedély ott kezdődik, ahol a kapcsolatok véget érnek.

A pszichológusok azt a szerepet tölti be, amit régen a közösség

vagy a papság: meghallgat, nem ítél, figyel, tükröt tart, érzelmi teret ad, segít értelmezni a világot

És igen: sok ember számára a pszichológus az egyetlen hely, ahol: mer gyenge lenni, sírni, panaszkodni, összeomlani, kérdezni és mer hibázni
A modern társadalom nem engedi meg a gyengeséget, míg a pszichológus igen. Ezért lesz „divat”

A pszichológus mint modern pap, gyóntató, barát és tanú

A modern pszichológia nem hibást keres, hanem okokat: családi mintát, kötődési sérülést, társadalmi nyomást, munkahelyi stresszt,és a kulturális elvárásokat.

A cél nem az, hogy felmentsen, hanem hogy értelmet adjon annak, ami történik. A modern ember nem bűnös, hanem túlterhelt. Nem gyenge, hanem kimerült, és nem hibás, hanem céltalan. A pszichológus ezt a káoszt segít rendbe tenni.

A pszichológus divatja valójában a társadalom kudarca

Ha az embereknek fizetniük kell azért, hogy valaki meghallgassa őket, akkor a társadalom már régen szétesett.

A pszichológusok felemelkedése nem egészséges jelenség, hanem tünet: a magány járványa, a kapcsolatok felszínessége, a családok széthullása, a közösségek eltűnése, a munkahelyi kizsákmányolás és a folyamatos teljesítménykényszer.

A pszichológus ma már nem luxus, hanem mentőöv.

A modern ember új szenvedélye: a saját lelke

A folyamat része:

• az alkohol helyett terápia
• a drog helyett önismeret
• a lázadás helyett gyógyulás
• a keménység helyett őszinteség

Ez nem gyengeség, hanem evolúció. A modern ember már nem akarja szétrombolni magát, hanem megérteni.
Az X generáció (és még inkább a Z) látványosan elfordul az alkoholtól, és ez pánikot kelt bizonyos iparágakban, mert az alkohol nemcsak kulturális, hanem óriási gazdasági pillér is. A változás mélyebb, mint elsőre látszik: nem egyszerű divat, hanem egy civilizációs tünet.