Hogyan jelenik meg ugyanez a jelenség Európában és Magyarországon, és miért ugyanaz a lélektani szerkezet, csak más díszletekkel.
Európa: a csendes összeomlás kultúrája
Az amerikai filmek harsányan mutatják a pszichológust, a kiégést, a középosztály szorongását.
Európa ezzel szemben csendben és diszkréten roppan meg.
Európai sajátosságok:
- a kiégést „fáradtságnak” hívják
- a depressziót „rossz időszaknak”
- a szorongást „stressznek”
- a pszichológust „luxusnak”
- a magányt „önállóságnak”
A lényeg ugyanaz, csak nem beszélnek róla.
A negyvenes európai ember ugyanúgy:
- túlterhelt
- bizonytalan
- fél a jövőtől
- fél az öregkortól
- fél a munkahely elvesztésétől
- fél a társadalmi lecsúszástól
Csak nem mondja ki. Nem jár pszichológushoz — vagy titokban jár.
Magyarország: a túlélés pszichológiája
Magyarországon a helyzet még egy fokkal keményebb, mert itt a kapitalizmus mellé társul:
- a poszt-szocialista bizalmatlanság
- a generációs traumák
- a társadalmi mobilitás hiánya
- a bizonytalan egészségügy
- a kiszámíthatatlan gazdaság
- a politikai polarizáció
- a kollektív pesszimizmus
A magyar negyvenes ember lelkiállapota így néz ki:
- nem bízik a rendszerben
- nem bízik az intézményekben
- nem bízik a jövőben
- nem bízik a saját erejében sem
Ez nem egyéni hiba.
Ez történelmi örökség.
Magyarországon a pszichológushoz járás:
- még mindig tabu
- még mindig luxus
- még mindig „gyengeség”
- még mindig „nem férfihoz méltó”
- még mindig „minek panaszkodsz, másnak rosszabb”
Ezért nálunk a pszichológus szerepét gyakran helyettesíti:
- az alkohol
- a cinizmus
- a panaszkultúra
- a humor
- a túlélő mentalitás
- a „majd csak lesz valahogy”
A magyar ember nem összeomlik — hanem elnémul.
A középosztály összeomlása mindenhol ugyanazt jelzi
A kapitalizmus mindenhol ugyanazt teszi:
- megemeli az elvárásokat
- csökkenti a biztonságot
- növeli a bizonytalanságot
- individualizálja a felelősséget
- privatizálja a kudarcot
- eladja a megoldást szolgáltatásként
Az amerikai középosztály pszichológushoz jár.
Az európai antidepresszánst szed.
A magyar hallgat és túlél.
A struktúra ugyanaz.
A pszichológus mint társadalmi tükör
A pszichológus divatja nem azt jelenti, hogy az emberek „gyengék”.
Azt jelenti, hogy:
- a társadalom nem tartja meg őket
- a családok szétestek
- a közösségek eltűntek
- a munkahelyek kizsákmányolnak
- a jövő bizonytalan
- a lélek túlterhelt
A pszichológus ott lép be, ahol a társadalom már nem működik.
A magyar valóság különösen éles
Magyarországon a középosztály:
- nem stabil
- nem biztonságos
- nem kiszámítható
- nem védett
- nem támogatott
Ezért a negyvenes magyar ember:
- fél a betegségtől
- fél a munkahely elvesztésétől
- fél a nyugdíjtól
- fél a gyerek jövőjétől
- fél a társadalmi lecsúszástól
És nincs hova fordulnia. Ezért nálunk a pszichológus nem divat, nem mentőöv — hanem luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg.