A fásultság semmiképpen sem az öregedés fő jellemzője, de gyakori velejárója, ami egy lassú, mélybe húzó folyamat, alattomos életrontó állapot. Ha nap mint nap ugyanazt érezzük és tesszük, az érdeklődésünk lanyhul, a figyelmünk tompul és a szellemünk is elfárad. Mire ráeszmélünk, az életünk unalmas ismétlések halmazává válik, onnan már keserves a visszaút és egyedül, család, barátok segítsége nélkül szinte lehetetlen.
Mentségül rajtunk kívül álló okokat keresünk. Másokat hibáztatunk. Pedig a világ ugyanúgy teszi a dolgát, ahogy korábban. Egyedül bennünk szűnt meg fokozatosan és észrevétlen az érdeklődés, a kíváncsiság és a megújulás igénye.
Ahogy elfedi az alászálló köd a vágyainkhoz vezető utat, fokozatosan úgy oson a képzeletünkben az illúzió a valóság helyére. Azt gondoljuk, magunkra maradtunk, nincs menekvés. A monotónia hályogja tompítja látásunkat, miáltal ránk telepszik és a gondolatainkat átitatja az érzés, elfogyott a remény, elérhetetlené váltak a célok. A fásultság kényelmes, csapdába ejtő nyugalma részben önként vállalt, ám ha tudjuk, de mégsem teszünk ellene az lesz az életünk utolsó és a legnagyobb tévedése.
Bizalom Biztonság Boldogság Bölcsesség Cigány Családi erőszak Demencia Elégtétel Erkölcs Fejlődés Felelősség Felmelegedés Félelem Gondolat Gravitáció Hatalom Humor Illúzió Intelligencia Kiszolgáltatottság Kognitiv Kudarc Kultúra Kultúrharc Következmények Macska Mozgás Munka Mánia Pszichológia Párbeszéd Remény Romantika Sakk szabadság Szeretet Szorongás Szégyen Tabu Tudás Társadalom Valóság Ökológia Önértékelés áramlás
