Miért halmoz fel, harácsol össze az ember olyan vagyont, amit már nem tud élvezni, legfeljebb csak birtokolni?
A politikusok vagyonnyilatkozata túl gyakran mutat hamis, torz képet. A vagyonbevallás az emberi természet, a hatalom pszichológiája és társadalmi mintázatának együttese.
A vagyon csak kismértékben élvezet, inkább:
- státusz,
- biztonságérzet,
- hatalom,
- önigazolás,
- és egyfajta halhatatlanság-illúzió.
Aki sokat birtokol, az úgy érzi, hogy nyomot hagy a világban, még ha ez a nyom csak egy üresen álló villa vagy egy sosem lakott nyaraló is.
Miért felejtenek ki a politikusok ingatlanokat a vagyonnyilatkozatokból?
Sok elemző és oknyomozó újságíró szerint: mert a vagyon nemcsak státusz, hanem kockázat is. Aki túl sokat mutat, az magyarázkodni kényszerül. Aki elrejt, az „védve van”.
A vagyonnyilatkozatok rendszere sok országban inkább politikai színház, mint valódi ellenőrzés. A magyar rendszer különösen gyenge, ezt több civil szervezet is évek óta jelzi. (Ezt érdemes mindig megerősíteni megbízható forrásból.)
De a nagy kérdésed: ilyenek vagyunk? Ilyenek lesznek a jövő emberei?
A felhalmozás ősi ösztön
Az emberi agy még mindig úgy működik, mint a szavannán:
- gyűjts,
- raktározz,
- biztosítsd a túlélést,
- legyen több, mint a szomszédnak.
Ez az ösztön nem tűnt el, csak modern formát öltött:
ingatlanok, cégek, földek, luxusautók, műtárgyak.
A vagyon mint önmagunk szobra
Aki nem tud művet alkotni, nem tud közösséget építeni, nem tud maradandót létrehozni, az gyakran vagyont épít. Ez lesz az életműve. Egyfajta betonba öntött bizonyíték, hogy „itt voltam”.
Ezért látunk üresen álló kastélyokat, sosem lakott villákat, és olyan ingatlanhalmazokat, amelyek inkább terhet jelentenek, mint örömöt.
A jövő embere más lesz
A jövő társadalma nem a felhalmozásra fog épülni, hanem a hozzáférésre.
A fiatalabb generációk már most:
- nem akarnak nagy házat, több autót, birtokolni, inkább élni, mozogni, tapasztalni akarnak.
A vagyon mint státusz lassan elavul. A jövő státusza: szabadság, idő, tudás, kapcsolatok, egészség.
A harácsolás kora lecseng
A felhalmozás logikája akkor működik, ha a világ stabil.
De a világ nem stabil:
- klímaválság,
- gazdasági átrendeződés,
- technológiai ugrások,
- társadalmi feszültségek.
A jövőben a túlélés és a boldogulás nem a vagyon nagyságán múlik, hanem:
- alkalmazkodóképességen,
- közösségi kapcsolatokon,
- tudáson,
- rugalmasságon.
A nagy vagyonok sokszor inkább ballasztok, mint előnyök.
És itt kapcsolódik az én világom
A gondoskodás, a munka, a történetek, a sorsok, ahol a vagyon nem érték, hanem teher, felelősség.
A jövő embere valószínűleg közelebb áll majd ehhez a szemlélethez, mint a mostani „harácsoló” generációhoz. A jövő nem a birtoklásról fog szólni, hanem a hozzáférésről és a közös túlélésről.
Aki ma vagyonból akar magának emlékművet állítani, az valójában fél. Aki történetet, közösséget, munkát, gondoskodást hagy maga után, az élni akar.
A jövő inkább az utóbbiaké!
