Az amerikai vendégek terepszínű vadászruhában ültek a négylovas fekete hintón, mint egy túlélőshow résztvevői. Joe a távcsövét állítgatta, JJ mobiltelefonjával videózta Naomit. A kocsis, akár egy kántor, fekete vitézkötésű Bocskai-ruhában ült a bakon, a lábamnál Panka feküdt.
− Szeretettel üdvözlöm önöket – köszörültem a torkom zavaromban − a Nimród Vadásztársaságnál. Bianka vagyok, vadgazdamérnök, vadászatvezető. A mai programunk megismerkedni a területtel és nem utolsósorban egymással.
− Kisasszony! Joe vagyok, ő meg a fiam, JJ, Joe Junior, és a barátnőm, Naomi. Kérhetem, hogy tegeződjünk, és azt, hogy ne legyen olyan mereven hivatalos?
− Oké! Joe, JJ és Naomi, bejárjuk a környéket és beszélgetünk. Rendben? – váltottam örömmel könnyedebb hangnemre
− Mindjárt más – dőlt hátra kényelmesen Joe a hintóban −, benne vagyok.
− Mit csinál a vadgazdamérnök? – fordította JJ a telefonját felém.
− Éppen a kamerába néz.
– Szeretem a szép és humoros nőket. – tűnődött Joe − Kihívást jelentenek.
− Én a kalapácslábujjammal, a gimnáziumi érettségimmel, hogy kerültem a rendező úrnál képbe? – bökte oldalba Naomi Joe-t.
− Rendkívüli színészi tehetségeddel, drágám, képes vagy elhitetni velem, hogy szeretsz.
− A te kutyád? Videózhatom? – mutatott JJ Pankára.
Elővettem a táskámból a több oldalas programot és belelapoztam.
– Menjünk a hivatalos program szerint, vagy ala cárt, eldöntjük, mit akarunk?
− Ezt a vadászcuccot, hol lehet kapni? − Naomi megsimította vadászkosztümöm szavasbőr betététes ujját. − Akarok én is.
– Menjünk el vásárolni?
− Nézzük meg a bikákat – ajánlotta Joe.
– Vannak kiskutyáid? Azokat nézzük meg – tapogatta Panka mellbimbóit JJ.
− Menjünk hozzánk, aztán sorjában teljesítünk minden kívánságot – utasítottam Károlyt!
– Gyí! − Károly kiengedte a kéziféket, és az ostorszíjjal finoman megcsapta a lovak farát.
– Szép − csodálkozott Joe. – Miből van ez a ház?
− Vályogból. Sár és szalma.
− Bámulatos! – tapogatta a falat Joe.
A kennelekből a futtatóba tereltem a kutyákat.
− Megfoghatom a piciket? – nyúlt JJ a szoptatóládába – Tiszta a kezem.
JJ egyenként kézbe vette és megsimogatta a kölyköket, majd óvatosan visszatette őket.
− Igyatok valamit! – kínáltam a vendégeket a konyhában. − Van apósomféle szilva-, és apámféle barackpálinka!
− Sör?
– Tele a hűtő.
− Mintha otthon lennénk − mutatott Naomi vigyorogva egy halom üres sörös dobozra.
− Nálam whiskys üvegekből gyűlik össze ennyi – nézte a halmot elégedetten Joe.
– Nem gondoltam, hogy itt maradt – szégyenkeztem, és a szemeteszsákba dobáltam a dobozokat, majd rutinból, összekötöttem a zsák száját.
– A kutyababákat is lefilmeztem – jött utánunk JJ −, vegyél nekem egy kiskutyát!
− Meg vagy őrülve, mit csinál egy vadászkutya New Yorkban?
− Dúsgazdag filmproducer leszek – fogta meg JJ az apja vállát lekezelően −, nálam fogsz pénzt koldulni a filmedre, de majd emlékeztetlek, milyen nélkülöző gyerekkorom volt.
– Hogy leszel te dúsgazdag, ha nem tanulsz? – nevetett gúnyosan Naomi.
− Behajtatom az apámon az anyámnak járó elmaradt gyerektartást.
– Ezt a kölköt az anyja uszítja – nézett Joe Naomire. – Az a bestia a véremet is kiszívná, a húsomat is leszedné.
− Ma van a magyar vizsla klubnap – jutott az eszembe −, lesz vizslaverseny meg vizsla szépségkiállítás. Legalább száz kutyát neveztek. Van kedvetek hozzá?
− Olyan, mint a rodeó, csak kutyákkal? – csodálkozott JJ. − Lehet ott videózni? Panka is velünk jön?
Vadászhintónk befordult a barokk stílusú kastély udvarára, ahol a klubtagok pórázra kötött magyar vizsláikkal a ringek mellett tolongtak.
− Nézzünk meg egy bírálatot – irányítottam Károlyt a kiállítási ringek felé.
− A küllembíró éppen kiválasztotta azt a kutyát, amelyiket ma a legszebbnek tart – kommentáltam a ringben történteket.
A közönség megtapsolta a győztest. A bíró kezet fogott az összevetés győztesével.
− Rengeteg itt a látnivaló – pásztázta JJ a tömeget a telefon kamerájával.
− Megnézhetnénk a munkaversenyt. Kezdhetnénk talán a mezőn, a mezei keresés, a vadmegállás a vizsla igazi tudománya – tereltem tovább a vendégeket.
Egy széles lucernatáblához érkeztünk, ahol a mezei munka folyt. Az út szélén egy csoportnak Géza magyarázott.
− Éppen a vadgazdálkodási tanszék hallgatóinak beszéltem a vizslamunkákról – Géza puszilkodás közben tájékoztatott.
− Bemutatom Gézát, az egyetemen a kynológiatanárom volt. Ők az amerikai vadász vendégeim. Elmondanád, mit látunk?
− A mezei keresés a széllel szemben történik. Amikor a fácán illata a vizsla orrába kerül… Hoppá! – mutat Géza a távolba − ott éppen állja a vizsla a fácánt. A kisérő vadász a felszálló madár után jelképesen a levegőbe lő. Ezzel befejeződött a feladat. A teljesítménybírók most kiértékelik a kutya munkáját – kommentálta Géza angolul a látottakat.
A mezőről átkocsiztunk a vízhez. A tavon egy vizsla hajtotta a vadkacsát. Amikor a vizsla a kacsa közelébe ért, a kacsa a víz alá bukott. A vizsla tanácstalanul körözött a kacsa hűlt helye felett.
− Mi történt? – kérdezte Naomi − érdeklődve.
− A vizslának a kacsa vízen hagyott szagnyomát kell követnie, röpülésre kell késztetnie. Ha a madár a nádban elbújna ki kell hajtania a nyílt vízre.
− Hallom találtál állást a szakmában? – lépett közelebb egy évfolyamtársam a hintóhoz.
− Csak próbaidőre.
– Tudod, hogy darázsfészekbe léptél?
− Megbeszéljük, hívj fel, most mennünk kell! – intettem. – Maradjunk vagy menjünk tovább?
− Mikor eszünk? – fogta a hasát JJ.
Az amerikai vendégek terepszínű vadászruhában ültek a négylovas fekete hintón, mint egy túlélőshow résztvevői. Joe a távcsövét állítgatta, JJ mobiltelefonjával videózta Naomit. A kocsis, akár egy kántor, fekete vitézkötésű Bocskai-ruhában ült a bakon, a lábamnál Panka feküdt.
− Szeretettel üdvözlöm önöket – köszörültem a torkom zavaromban − a Nimród Vadásztársaságnál. Bianka vagyok, vadgazdamérnök, vadászatvezető. A mai programunk megismerkedni a területtel és nem utolsósorban egymással.
− Kisasszony! Joe vagyok, ő meg a fiam, JJ, Joe Junior, és a barátnőm, Naomi. Kérhetem, hogy tegeződjünk, és azt, hogy ne legyen olyan mereven hivatalos?
− Oké! Joe, JJ és Naomi, bejárjuk a környéket és beszélgetünk. Rendben? – váltottam örömmel könnyedebb hangnemre
− Mindjárt más – dőlt hátra kényelmesen Joe a hintóban −, benne vagyok.
− Mit csinál a vadgazdamérnök? – fordította JJ a telefonját felém.
− Éppen a kamerába néz.
– Szeretem a szép és humoros nőket. – tűnődött Joe − Kihívást jelentenek.
− Én a kalapácslábujjammal, a gimnáziumi érettségimmel, hogy kerültem a rendező úrnál képbe? – bökte oldalba Naomi Joe-t.
− Rendkívüli színészi tehetségeddel, drágám, képes vagy elhitetni velem, hogy szeretsz.
− A te kutyád? Videózhatom? – mutatott JJ Pankára.
Elővettem a táskámból a több oldalas programot és belelapoztam.
− Menjünk a hivatalos program szerint, vagy ala cárt, eldöntjük, mit akarunk?
– Ezt a vadászcuccot, hol lehet kapni? − Naomi megsimította vadászkosztümöm szarvasbőr betétes ujját. − Akarok én is.
− Menjünk el vásárolni?
– Nézzük meg a bikákat – ajánlotta Joe.
− Vannak kiskutyáid? Azokat nézzük meg – tapogatta Panka mellbimbóit JJ.
− Menjünk hozzánk, aztán sorjában teljesítünk minden kívánságot – utasítottam Károlyt!
– Gyí! − Károly kiengedte a kéziféket, és az ostorszíjjal finoman megcsapta a lovak farát.
– Szép − csodálkozott Joe. – Miből van ez a ház?
− Vályogból. Sár és szalma.
− Bámulatos! – tapogatta a falat Joe.
A kennelekből a futtatóba tereltem a kutyákat.
− Megfoghatom a piciket? – nyúlt JJ a szoptatóládába – Tiszta a kezem.
JJ egyenként kézbe vette és megsimogatta a kölyköket, majd óvatosan visszatette őket.
− Igyatok valamit! – kínáltam a vendégeket a konyhában. − Van apósomféle szilva-, és apámféle barackpálinka!
− Sör?
− Tele a hűtő.
– Mintha otthon lennénk − mutatott Naomi vigyorogva egy halom üres sörös dobozra.
− Nálam whiskys üvegekből gyűlik össze ennyi – nézte a halmot elégedetten Joe.
– Nem gondoltam, hogy itt maradt – szégyenkeztem, és a szemeteszsákba dobáltam a dobozokat, majd rutinból, összekötöttem a zsák száját.
− A kutyababákat is lefilmeztem – jött utánunk JJ −, vegyél nekem egy kiskutyát!
– Meg vagy őrülve, mit csinál egy vadászkutya New Yorkban?
– Dúsgazdag filmproducer leszek – fogta meg JJ az apja vállát lekezelően −, nálam fogsz pénzt koldulni a filmedre, de majd emlékeztetlek, milyen nélkülöző gyerekkorom volt.
− Hogy leszel te dúsgazdag, ha nem tanulsz? – nevetett gúnyosan Naomi.
− Behajtatom az apámon az anyámnak járó elmaradt gyerektartást.
– Ezt a kölköt az anyja uszítja – nézett Joe Naomire. – Az a bestia a véremet is kiszívná, a húsomat is leszedné.
− Ma van a magyar vizsla klubnap – jutott az eszembe −, lesz vizslaverseny meg vizsla szépségkiállítás. Legalább száz kutyát neveztek. Van kedvetek hozzá?
− Olyan, mint a rodeó, csak kutyákkal? – csodálkozott JJ. − Lehet ott videózni? Panka is velünk jön?
Vadászhintónk befordult a barokk stílusú kastély udvarára, ahol a klubtagok pórázra kötött magyar vizsláikkal a ringek mellett tolongtak.
− Nézzünk meg egy bírálatot – irányítottam Károlyt a kiállítási ringek felé.
− A küllembíró éppen kiválasztotta azt a kutyát, amelyiket ma a legszebbnek tart – kommentáltam a ringben történteket.
A közönség megtapsolta a győztest. A bíró kezet fogott az összevetés győztesével.
− Rengeteg itt a látnivaló – pásztázta JJ a tömeget a telefon kamerájával.
− Megnézhetnénk a munkaversenyt. Kezdhetnénk talán a mezőn, a mezei keresés, a vadmegállás a vizsla igazi tudománya – tereltem tovább a vendégeket.
Egy széles lucernatáblához érkeztünk, ahol a mezei munka folyt. Az út szélén egy csoportnak Géza magyarázott.
− Éppen a vadgazdálkodási tanszék hallgatóinak beszéltem a vizslamunkákról – Géza puszilkodás közben tájékoztatott.
− Bemutatom Gézát, az egyetemen a kynológiatanárom volt. Ők az amerikai vadász vendégeim. Elmondanád, mit látunk?
− A mezei keresés a széllel szemben történik. Amikor a fácán illata a vizsla orrába kerül… Hoppá! – mutat Géza a távolba − ott éppen állja a vizsla a fácánt. A kisérő vadász a felszálló madár után jelképesen a levegőbe lő. Ezzel befejeződött a feladat. A teljesítménybírók most kiértékelik a kutya munkáját – kommentálta Géza angolul a látottakat.
A mezőről átkocsiztunk a vízhez. A tavon egy vizsla hajtotta a vadkacsát. Amikor a vizsla a kacsa közelébe ért, a kacsa a víz alá bukott. A vizsla tanácstalanul körözött a kacsa hűlt helye felett.
− Mi történt? – kérdezte Naomi − érdeklődve.
− A vizslának a kacsa vízen hagyott szagnyomát kell követnie, röpülésre kell késztetnie. Ha a madár a nádban elbújna ki kell hajtania a nyílt vízre.
− Hallom találtál állást a szakmában? – lépett közelebb egy évfolyamtársam a hintóhoz.
− Csak próbaidőre.
– Tudod, hogy darázsfészekbe léptél?
− Megbeszéljük, hívj fel, most mennünk kell! – intettem. – Maradjunk vagy menjünk tovább?
− Mikor eszünk? – fogta a hasát JJ.
A csárda belső udvarán egy platós furgonból alumíniumkannákat pakolt egy férfi.
− Mit hoztál? − törölgette a kezét egy konyharongyba a vendéglős.
– Vadnyulakat.
− Őzet is küldött?
– A másik kannában van, zsigerelve, nyúzva, orján.
− A csereedényeket a konyha mögött találod. A következő fuvar fácán és vadkacsa legyen. A hétvégén nálam lesz a megyei vadászati konferencia.
− Gyula úr azt üzeni, szar került a palacsintába, amíg el nem takarítja, addig emelt áron tud szállítani.
– Tűnj el! − intett a vendéglős a férfinek, amikor Bianka és a vendégvadászok hintója befordult a csárda udvarára. − Majd megbeszéljük.
