Az egzotikus országok, mint Hawaii az európai átlagembernek távoli álomcél. Ám tévedés azt képzelni, az egzotikumról az ott élők ugyanúgy gondolkodnak, éreznek, mint az európaiak. Az okoskodásból következik, hogy mindenhol úgy képzelik, máshol valószínűleg boldogabb és szebb az élet.
Azt feltételezzük, ahol még nem jártunk, ott talán megkönnyebbülést, kielégülést, esetleg egy jobb, derűsebb életet találunk. Pedig mind ez előttünk van, csak már képtelenek vagyunk meglátni és rácsodálkozni.
A világot a szűrőnkön keresztül, a nézőpontunkból értelmezzük. Ha bennünk valami megváltozik új hangsúlyt kap a látvány és az befolyással bír az érzéseinkre.
Elgondolkodtató, mi lenne, ha magunktól felismernénk, elfáradt a tekintetünk. Rájönnénk, a világ változatlan csak bennünk alakult át valami. Ha kívülálló perspektívájából nézhetnénk újra a környezetünket, akkor a megszokott utca történelmi sétánnyá, a hétköznapok egzotikus kalanddá, és a munka újra élvezhető hivatássá válhatna.