ÖTV-re készültünk, Bosszúval a mezőn a légszimatos elhozást gyakoroltuk. Hagent bosszantotta, hogy a kutya a megtalált lőtt vadat Hildához, a gazdájához vitte.
− Bosszú a falka törvényei szerint működik – háborgott Hagen kivörösödve −, csak akkor engedelmeskedik feltétlenül, ha elfogad vezetőjének. El kell döntened, akarsz-e uralkodni felette vagy sem. Hilda, ülj be a kocsidba, és ha Bosszú oda viszi a vadat, rúgj bele akkorát, hogy örökre megjegyezze.
A mezei munka után Hagen – már megnyugodva – magához intett.
− Az ember viselkedése kihat a kutyára – fogta meg atyaian a vállam −, ezért csak fegyelmezett, koncentrált, nyugodt és magabiztos kiképző képes vadászkutyát nevelni. Ugyanez vonatkozik a családra is. A család összes tagjának következetesnek kell lennie. Nincs labdázás, simogatás, jutalomfalat. A kutya, ha motiválatlan, kedvetlen vagy fáradt, kibúvót keres a feladatok elvégzése alól. Annak a gazdának fogad szót, amelyik a könnyebb utasítást adja. Színészkedik, eljátssza a „szorgalmasan keresek, csak nem találom” szerepet. Trükközik, elbújik, és hogy a vezetője azt higgye, nagy munkában van, időnként megmutatja magát, kinéz a takarásból. Kicsúszik azok kezéből, akik bedőlnek a trükkjének.
A szeptember első hétvégéjén nyári a meteorológia kánikulát ígért. Korán reggel a vadászház udvarán gyülekeztünk a képességvizsgára. A teljesítménybírói értekezlet elhúzódott. A vadászház falán a hőmérő árnyékban huszonöt Celsius fokot mutatott, amikor a kutyavezetők a kutyáikkal a teljesítménybírókkal szemben vonalba felsorakoztak. A „Kezdődik a vadászat” kürtjelzés után Hagen beszélt a feladatok minősítéséről, a csoportok beosztásáról és mindenről, ami a kutyázásról éppen az eszébe jutott. Részletesen ecsetelte a feladatokat, mint aki azt gondolja, a tűző napon a legjobb tisztázni a kutyás ügyeket, hiszen a meleg és a vakító fény csak erősítheti a hallgatóságban az érdeklődést.
Eligazítás
A kimerítő eligazítás után Bosszúval Hagen és Géza bírói csoportjában a mezőn kezdtünk.
− Bosszú nevű kutyámmal vizsgára jelentkezem − daráltam a kalapommal a kezemben gépiesen a hivatalos szöveget.
− Kiszúrt valamit – intett csendre Hagen, és tisztelettel, csodálattal nézte a mező felett köröző ragadozómadarat. – A feladat ismert – folytatta, amikor a madár továbbszállt −, fácán mezei keresése, ha nincs a területen természetes vad, akkor bíró sporttársam, Géza kihelyez egyet. Óra indul, tessék a munkát megkezdeni.
− Előre! Keresd! − indítottam a kutyát.
Bosszú eliramodott. Szél alá fordult, majd futtában szabályos hullámvonalat rajzolt a magas fűbe. Körülbelül ott, ahol a sas körözött, hirtelen állásba merevedett.
Futottam, nehogy Bosszú elkapja a madarat. A bírók kényelmes sétával mögénk értek. A fácán Bosszú előtt felrepült.
− Tedd pórázra, és dicsérd meg!
Dagadt a mellem: Bosszú első díjban végzett.
Hilda aznap éjjel elhalmozott kegyeivel.
− Büszke vagyok rád – suttogta elalvás előtt –, az én ügyes, erős vizslavezetőm!
Mezei keresés
Az őszi tenyészvizsga a mezei kereséssel kezdődött. Az elsőnek induló kutya talpát szúrta a fűben megbújó királydinnye, a vezetője lába mellett óvatosan lépkedett.
− Milyen kisasszonyosan emelgeti a lábát? – jegyezte meg gúnyosan Hagen. – Mintha nem szeretné a füvet.
− Nem kecske ez! – méltatlankodott a kutyavezető. – Miért szeresse?
A következő kutya a vadkeléskor ahelyett, hogy parancsra feküdt volna, a lövés hallatán fülét hátra csapva, a farkát maga alá húzva, rémülten vonyítva eliramodott.
− Lövésfélő – sajnálkozott Géza –, ki kell zárjuk a tenyésztésből.
– Az nem lehet – csodálkozott a kutya vezetője −, hogy csak elszaladt a sörétekért?
− Vissza tudja hívni? – kérdezte idegesen Hagen.
− Miért rontanám el a napját? A kocsmában mindig megtalál.
− Aztán nyúltiszta-e? – nézte Géza a másik kutyát.
− A szagát sem bírja! – vágta rá büszkén a gazdája. − Ha meglátja világgá zavarja.
Légszimatos keresés
Lőtt szárnyas- és szőrmés vad légszimatos kereséssel folytatódott a vizsga. Előttünk egy tenyésztő alomnyi kutyával és több segítővel várakozott.
− Génszórás – mutatott a szemüvegét megigazítva Géza az egymástól különböző kutyára. – A változatosság a faj túlélési stratégiája. A környezet átalakulás a túl homogén, rugalmatlan fajok kihaláshoz vezet.
− Ez a szín ma a legkeresettebb – mutatott a tenyésztő Gézával egyetértve a kutyákra. − Az a melák kiállítási fajta, viszont a csúfadat inkább vadásznak való. Az a butácska viszont legyen házi kedvenc.
− Ha a bírók egy vesszővel is eltérnek a szabályzatban leírtaktól – indult a bírói csoport felé egy idős nő a kutyájával −, hát én megóvom a vizsgát.
– Ezek a szabályzat egyetlen egy pontját sem tartották be − legyintett a feladat után megvetően.
− Megóvtad?
− Bolond lennék? Maximális osztályzatot kaptunk.
Kettős elhozás
Bosszút a kánikulai melegben légszimatos kettős elhozásra magabiztosan indítottam. A kutya hamar megtalálta a lőtt fácánt, és szabályosan ülve átadta.
− Fogod, hozod, pucolod! – hallottam a hátam mögött Gézától, miközben a kutya pofájáról leszedtem a ráraggat pihetollakat.
A feladat második része a mező homokos, királydinnyével sűrűn benőtt szakaszán a nyúl elhozás volt. Bosszú a lábát fájdalmasan emelgetve szisztematikusan dolgozott, mégis eredmény nélküli hosszú percek következtek.
− Láttad, hova dobtam a vadat? Irányítsad oda a kutyát! – Elégelte meg Hagen Bosszú óvatoskodását. − Viselkedj természetesen. A vezető idegessége átragad a kutyára.
Géza az óráját nézte, és készült lefújni a feladatot, amikor Bosszú végre megtalálta a vadat.
Hilda a várakozások alatt árnyékos helyre vitte Bosszút, megitatta, és Hagen tiltása ellenére jutalomfalatokkal kényeztette. Alkonyodott amikor a vizsga utolsó feladata, a nádi kajtatás következett.
Nádi kajtatás
− Mit gondol, milyen mély a víz? – kérdezte aggódva az előttünk dolgozó kutya gazdája.
− Miért kérdi? – Csodálkozott Hagen. − Nem mindegy az?
− Nekem mindegy, de ha vissza szeretné kapni a bedobott kacsát, akkor magának kell kihoznia.
A következő kutya hosszú keresés után eredménytelenül, sárosan és fáradtan vánszorgott ki a nádból.
− Mit gondol mi volt itt a probléma? – ráncolta a homlokát neheztelően Géza.
− Olyan messzire dobta, hogy szegény azt hihette, már nem kell.
– Az előző kutya nem hozta ki a lőtt vadat – mutatott Hagen a nádba −, próbáld megkerestetni, ha nem sikerül, kapsz még egy lehetőséget.
− Keresd! – parancsoltam, és mutattam Bosszúnak az irányt.
A kutya eltűnt. Amerre járt, hangos iszapcuppogás, vízlocsogás, nádreccsenés, nádbugák hajladozása mutatta az útját. Alaposan elfektette a nádat, de újra és újra vad nélkül dugta ki a nádasból a fejét.
− Keresd tovább! Okos! Keresd! – bíztattam.
Bosszú új lendülettel vágott a feladatnak: mint a mezei munkánál, egyre nagyobb köröket megtéve törte, hajtogatta a sűrű nádat, de vérző lábal, fekete iszaposan, vad nélkül vánszorgott ki ismételten a nádasból.
Géza intett, kössem meg a kutyát.
− Elveszett a vad
– nyugtázta Hagen −, de Bosszúnak jár még egy esély, hiszen az előző kutya vadját nem találta. – Géza egyetértően bólintott. − A még használatlan nádszakaszba dobunk egy lőtt kacsát.
Igazságosnak tűnt az ajánlat, de Bosszú az egész napos vizsgán elfáradt a melegben, vérzőlábát nyalogatva összegömbölyödött, bevackolt mellettem.
− Bosszú, előre! – parancsoltam a kutyának, de az nem mozdult.
− Bosszú, előre! – ismételtem meg határozottabban, de a kutya segítséget várva Hilda felé forgatta a fejét.
− Bosszú, keresd! – kiáltottam hangosabban és határozottabban, de hiába.
− Dobj egy követ a nádba! – tanácsolta Hagen.
− Elfáradt – okoskodtam – az előző kacsa elsüllyedhetett az iszapban.
− Feltétlen engedelmességet, a vad szenvedélyes keresését, kitartást szeretnénk a kutyától látni! – emlékeztetett Géza.
Hilda idegesen járkált a töltésen, és dühösen nézett felém. Bosszút újból és újból megpróbáltam a nádba küldeni, de nem mozdult. Sportszerűnek, és a kutyával szemben tisztességesnek láttam feladni. Nem akartam Bosszút tovább kínozni.
− Puha fasz vagy! – jelentette ki Hagen együttérzés nélkül. – Úgy megverném az elkényeztetett rohadt dögöt, hogy beledöglene. Be kell mutatkoznod neki, hogy elhiggye, tudsz uralkodni felette. Láthatod, átnéz rajtad, semmire sem becsül.
− A nádtorzsa elvágta a lábát – mutattam Bosszú vérző lábára –, és a kacsa is elsüllyedt a sárba…
− Nem vitatkozni kell – nézett rám Hagen haragosan, megvetően −, ne keress kifogásokat, a kutya egy eszköz, ugató szerszám, parancsolni kell neki. Ennyi az egész.
Hazafelé
− Elsüllyedt – törtem meg a csendet hazafelé −, Bosszú félórát keresett, olyan sűrű nádban, ahol ember két lépést sem tud tenni. Elfáradt a melegben.
Hilda sokáig maga elé nézett, nem válaszolt.
− Túlzásokba esel, mint mindig – szólalt meg a város határához érve –, tíz perc sem volt. Elbaltáztad! Meg mondta Hagen!
Hilda szavai megleptek. Még nem volt vita köztünk. Sosem beszélt durván, és mindig mindenben igazat adott nekem.
− A teljesítménybírót az különbözteti meg a kutyavezetőtől – bölcselkedtem keserűen −, hogy miközben mindkettő ugyanazt látja, a bíró és a vezető is képes a látottakat megmagyarázni, de csak a bírónak lehet igaza.
− Hagen azt mondta, Bosszú jó képességű. Akár nemzetközi versenyeket is nyerhetne.
− A rossz munkabíró képes azt is látni – folytattam magamban a gondolatot −, ami meg sem történt.
− Most nem vagyok büszke rád – mondta Hilda, mint aki súlyos döntést hozott –, megbeszéltem Hagennel a magántanulója leszek. Jövőben én vezetem Bosszút.
