Bosszú
a dombok közt, a hajnali párás völgyben fácánkakas óvakodik az akácossal szegélyezett földúton. Lehajol, csőrébe vesz valamit, megforgatja, körülkémlel. Tétován lépdel, aztán hirtelen a lucernásba fut. Megáll, hallgatózik. A késő nyári szellő a szántó felől nedves földszagot, a legelőről hosszú csillogó ökörnyálat sodor. A távoli erdőben gímbikák kerítik a folyató teheneket, néha megtörve a csendet, keservesen felbőg valamelyik. A kakas biztonságos takarásba érve szárnyát emelgetve átszellőzteti a tollait.
A kakassal szemben, a lucernatábla másik oldalán maréknyi száraz fűszállal ellenőrzöm a szélirányt.
– Bosszú! Előre! Keresd! – indítom a lábam mellől rövid szőrű magyar vizslámat.
A kutya beleszagol a levegőbe, magasan tartott fejjel vágtázik, egészen a völgyet szegélyező vadszederbokrokig. Szél alatt fordul, és visszairamodik az akácsorig. Sebesen és szélesen következnek a jobb és a bal ívek. Negyedóra is eltelik, a lendülete töretlen, a kutya vágtázás közben szinte úszik a levegőben.
− Szélesen lengesd! – emlékszem Géza, a vadász szavaira. – Felnyúl a szagért. Síppal és kézzel is irányítsad, segítsd a munkáját. Ahhoz, hogy ebben a tempóban keressen, tökéletes anatómiára van szüksége. A harmonikus testarány segíti a mozgásában, a terepbe illő szőrszíne az álcázásban, a zsákmány felkutatásában. A tiszta vérvonalú magyar vizsla nemes megjelenése magas intelligenciával párosul. Alkotója, valamennyi létező Teremtője a maga hasonlatosságára formálta, minden méltóság örökösévé tette. Uralkodj felette. Legyél határozott, és következetes: követelj feltétlen engedelmességet, és jutalmazd is, ha kiérdemelte – tolulnak az emlékek, amikor a völgyben történik valami.
Bosszú szűkíti a keresés szélességét, hirtelen lelassít, megáll. Az orrhegyétől a fején, a nyakán és a hátvonalán át a farok végéig egy egyenes, amelynek a föld felé meghosszabbított vonala kijelöl egy pontot a lucernásban. A jobb első lábát felhúzza, mintha mindjárt továbblépne, az egyensúlya határán, háromlábon előredől.
Kakas
a lucerna takarásában lapul. Ki-kiles. Sajátos kapcsolat keletkezik ragadozó és zsákmány között. A madár túlélési taktikája a kushadás. A ragadozó zsákmányszerző viselkedése az álcázó mozdulatlanságba, vadállásba merevedés. A kutya nem látja, nem is hallja a madarat, csak az orrával érzékeli. A jelenlétével erősíti a kakas veszélyérzetét, és kényszeríti a helyben maradásra. Kettejük távolsága kényes egyensúlyi helyzet. Ha a kutya beljebb lép, megsérti a madár auráját, az azonnal szárnyra kelne. Viszont, ha a kutya túl nagy távolságot tartana, a kakas megpróbálna a növényzet takarásában ellábalni.
Idegfeszítő patthelyzet. A kakast a változás könnyű döntéshez segítené, feloldaná a határozatlanságát, elmenekülhetne. De semmi jele a mozgásnak. A kakas próbálkozik, óvatosan hátrál. A kutya követi. A távolság változatlan.
Egyszerű prédaképlet: a túléléshez elég az egyensúlyt tartani, mérlegelni és nem mozdulni, várni és reménykedni, hogy ne történjen semmi, mert, ha történik, az áldozattal jár.
Bosszú mellé óvakodom, nyugtatom. A vad felé lépek. Az a lábam mellől, rikoltva tör a magasba. Kezemmel az emelkedő kakas elé és fölé tartva célzok, és apportot dobok a kutyának.
− Jól van! Derék kutya! Hozd!
A pórázt Bosszú nyakörvébe akasztom, és a parkoló felé az autóhoz indulunk.
