Az első találkozásunk pillanatától éreztem, Hagent a kiképzés alatt zavarja, sőt irritálja a Woody Allenes, szemüveges, városi pofám. − Azzal talán nem vállaltam túl magamat – gondoltam −, hogy nem bilincskitörőnek, vagy csodapóknak jelentkeztem egy vándorcirkuszba, hanem egy máriaberényi vadászkutyaképző tanfolyamra. Az a tapasztalat, amivel képes vagyok emberekkel szót érteni, bárkivel kapcsolatot teremteni, megerősített, ha megismerem Bosszú nyelvét, akkor biztosan képes leszek a kiképző feladatnak is megfelelni. Megigazítottam a szemüvegemet és egyetértően bólogatva elengedtem Hagen megjegyzését a fülem mellett.
– Olyan ez – folytatta Hagen −, mint a Formula egy, kevesek alkalmasak vadászkutya vezetésre. Alfa dominánsnak kell lennie, aki eredményt akar elérni.
− Alfa nem a fizikai erőfölényt jelenti – vette vissza a szót Géza. − Ha így lenne, a brutális, erőszakos emberek kiváló kutyavezetők lehetnének. A szellemi, érzelmi dominancia teszi falkavezérré az alfa hímet. A kutyát csak szeretetünkkel, megértésünkkel, türelmünkkel és nem utolsósorban empatikus képességünkkel ismerhetjük meg.
Amíg Géza beszélt Hagen szórakozottan letört egy ösvényre belógó vékony ágat, és letépte a leveleit. Mi kezdő kutyások, megbabonázva, szótlanul követtük, vadászkynológia két apostolát, Hagent és Gézát.
Vadászkynológia apostolai
− Talán – folytatta rövid töprengés után Géza – a szellem hiánya, az érzelmi szegénység, a szociális érzéketlenség miatt marad sok ember számára ismeretlen a kutya. A kutya-gazda kapcsolat bonyolult fogalom, fő pillérjei olyan emberi tulajdonságok, mint a tudásszomj, nyitottság, a szerénység, a mértéktartás és az önkritika, a következetesség.
− A nevelésnek két eszköz van – fordította gyakorlatra Hagen Géza szavait −, a dicséret és a büntetés. Az eredményes kutyavezető hármas feladata: a megelőzés, a motiváció, a manipuláció. – emelte fel ujját Hagen –, ezzel a hármas módszerrel a tehenet is megtaníthatod kötélen táncolni. A módszert semmibe vevő, rebellis kutyát keményen kell fogni, hogy érezze, együttműködés nélkül fájdalmas az élet.
Volt egy kutyám – kezdet példabeszédbe Hagen −, bivalyerős, domináns kan volt, ajándékba kaptam – nézett körbe jelentőségteljesen −, hároméves is lehetett, nem fogadott el falkavezetőnek. Sós hússal kínáltam. Két pofára zabálta. Aztán egy fél óra múlva magamhoz hívtam, „Hozzám!” parancsoltam. A füle botját sem mozdította. Egy óra múlva a vizes tállal a kezemben hívtam, akkor sem mozdult. Adtam neki a sós húsból még, azt is megette. Aztán feléje sem néztem, hiába nyüszített. Két nap múlva már jártányi ereje is alig maradt, hívásomra elém vánszorgott, szófogadóan leült, megitattam, megdicsértem: soha többet nem próbálta a rangsort feszegetni. Megtört vagy betört, az mindegy, együttműködött.
− A kutya a vadászat eszköze – kis hatásszünetet hagyva folytatta Hagen −, intelligens, ösztönös, érzelmi lény. De nem gondolkodik felesleges dolgokon, mint filozófia, esztétika. Parancsra azt teszi, amire kiképeztük. Elvárjuk az önállóságot, de csak annyit, amennyi szükséges.
− Elnézést! – jelentkeztem szólásra – Azt gondolom, a vadászkutya nem tárgy, mint a puska, hátizsák vagy vízhatlan bakancs. A kutya a vadász érzékszerve: füle, szeme, orra, a segítője, hűséges társa.
− Ócska közhelyek! – emelte fel a hangját Hagen. − A félművelt dominancia rangsor bétái, gammái, sötétzöld idiótái képtelenek érzelemmentesen, racionálisan gondolkodni, a valóságot tisztán látni. Mindezt az idealisták, az álmodozók, a született áldozatok szajkózzák. – Feladatot kapsz! – váltott a megvető gunyoros hangnemről oktatóra. − Megveszed A vadászkutyák Idomítása című könyvet. Ha elolvastad, attól nem leszel alfa hím, de legalább jó alapot kapsz a vadászkutyák kiképzéséhez.
