Bosszú a fékezhetetlen, szilaj ösztönállat, kedves, szerethető, érzelmi lénnyé, igazi magyar vizslává pallérozódott. Elfogadott falkavezérnek. Szövetségünk egymásrautaltságon alapult. Mindketten Hilda elismeréséért dolgoztunk. Bosszú kötődött hozzám, de Hilda volt az igazi gazdája. Hilda jelenlétében csak neki fogadott szót. Bosszú nem tudott hazudni, őszintén két urat szolgálni. Hilda parancsainak a végrehajtása előtt Bosszú a megerősítésért gyakran rám nézett. Hilda észrevette cinkosságunkat, és erőltetett jókedvvel mondogatta − elszeretted a kutyámat!
Bosszúval rövidesen a kezdőből a haladó csoportba kerültünk, ahol Géza, Hagen segítője, a vadászkamar kynológusa vezette a kiképzést. Géza hasonlóan Hagenhez, minden alkalommal elegáns volt. Választékos magyar vadászeleganciával megválogatott, az alkalomhoz illő ruhákban tartotta az előadásait. Géza megjelenése, tagolt, ízes beszéde Gr. Széchenyi Zsigmond és Fekete István romantikus vadászelbeszéléseinek tisztességes, becsületes vadászfőhőseit idézte. Jó és büszke érzés volt Géza társaságát, a barátságát élvezni, szenvedélyes magyarázatait hallgatni.
Géza felügyelete
mellett először a mezei keresést, a vadmegállást gyakoroltuk. Géza Bosszútól néhány lépésnyire – egy apró kalitkában – élő fürjet rakott a fűbe, én pedig a kutyát pórázon, szél alól vezettem a madár közelébe. Amint a kutya jelezte az orrába érkező madárszagot, előbb lassú járásra, majd állásra biztattam.
− A kutya ösztönös vadjelző szokását a kiképzés során felcseréljük tudatosra viselkedésre – magyarázta Géza −, és dicsérettel megerősítjük, jutalmazással rögzítjük. Addig ismételjük a feladatot, amíg hiba nélkül nem megy.
Amikor Bosszú a vad közelében már kifogástalanul állt, növeltük a kalitkásmadár távolságát, és a kutyát hosszú pórázon tartva hullámvonalú kereső mozgásra buzdítottam. Bosszú szisztematikusan keresett, de gyakran megállt beleszagolni egy-egy pocoklyukba, vagy megrebbentett egy alacsonyan szálló fecskét. A sokadik alkalommal ingerülten „Tovább!” vezényszóval ösztökéltem.
− Mindez hiábavaló – hívott magához Géza −, feltétlen engedelmesség nélkül nem megy. Az idő a prédát segíti. A zsákmányt a rajtaütés, a meglepetés okozta hírtelen megemelkedett, magas adrenalinszint döntésképtelenné teszi. Ha a kutya időt hagy a vadnak az felmérni a helyzetét, és vígan ellábal. A rajtaütés, a vad rögzítése a magyar vizsla egyik, ha nem a legfontosabb erénye, sok gyakorlással kell ezt a képességét előcsalogatnunk.
A légszimatos elhozás
két lőtt vaddal, egy nyúllal és egy fácánnal gyakoroltunk.
− „Keresd” vezényszóval indítsad a kutyát – kérte Géza, és néhány lépésre Bosszútól kirakta a vadat a fűbe. – Elhozó parancsot nem adhatsz, a kutyának önállóan, ösztönösen kell a vadat felvennie.
Bosszút a lábam mellől indítottam, ám amikor a két egymáshoz közeli vadhoz ért, mind a kettőt egymás után akarta a szájába erőltetni és egyszerre elhozni.
− Harácsol a kutya
– mosolygott Géza. – Emberi tulajdonság köszön vissza a kutyák viselkedésében. Addig kell gyakorolni, amíg rá nem jön, hogy egyszerre, csak egy vadat vehet a szájába, lehetőleg válogatás nélkül a hozzá legközelebbiket. Elhozás közben az apportot nem igazgathatja és nem is rághatja. Sokat kell a kutyával ezt is gyakorolni – mutatta szónoki módon Géza, úgy, mint a szentképek apostolai, akik az isteni ige kinyilatkozásakor emelik fel a mutató ujjukat −, a kutyavezető a képzett, fegyelmezett kutyájával a vadászat legmegbecsültebb tagja, míg a vadat cserélő, neveletlen, képzetlen kutyával a vadászat lesajnált, buta bohóca.
A középkorban a sikeres kutyapecér – hívta Géza maga köré a kutyásokat −, a solymász vagy a lovász a jól képzett kutyáért, sólyomért, paripáért nemesi címet, földet, kincstári jövedelmet kapott. Akkoriban a magas szinten elvégzett munkának, a feltétlen hűségnek nemesi értéke, gazdag jutalma volt. A sok hitvány, vagyont harácsoló, naplopó udvari szolgával ellentétben, a jól dolgozó, hűséges vadászkutya a király és a főurak asztalánál étkezhetett. Nem egy vadászkutya és kutyapecér az ura halála után nemesi címet, vagyont, életjáradékot örökölt. Ma is tiszteletre méltó munka erőszak nélkül kitűnő vadászkutyát nevelni. A kalapunk emelésén túl a trénerek munkáját jóval nagyobb vadásztársadalmi elismerést illetné.
− A mezei vonszalékhoz
mindig frissen lőtt vadat használunk – emelte ki Hagen a nyúltetemet egy vászonzsákból. – Az első, legfontosabb feladatunk, hogy a lövés után alaposan pisáltassuk meg. A halálos fájdalomtól a testnyílások görcsösen összezáródnak, megtartva a testnedveket, és a dög vizelet- és ürülékszagú lesz.
− A vonszalékhúzó első feladata a szagágy elkészítése – folytatta Hagen, miközben a nyúl fejét a vonszalékhúzó kötél hurkába tolta. – Úgy, hogy a kutya ne lássa, kend a dögöt a talajhoz. Jelöld meg néhány kitépett farokszőrrel a rálövés helyét, a csapa kiinduló pontját, és lassú járással száz-százötven lépésnyire, két tompaszögű töréssel, hátszéllel húzd a vonszalékot. Használj könnyű, tízméteres, boltban kapható, karabineres csapavezetéket. A gyakorlás első lépéseben a kutyát a szagágy közelében az „Ott fekszik!” paranccsal elfekteted a kíváncsiságát, és látványos mozdulatokkal mutatod a kutyának, hogy valami érdekeset találtál. Visszamész a kutyához, és magad mellé az „Ül!” paranccsal leülteted.
Amíg a kutyának a csapafeladat ismeretlen, addig akaszd a nyakörvébe a karabinert, és lassú lépésekkel, szisztematikusan a kutya orrát a csapa fölé irányítva menj végig a kihúzott csapán. Ha a kutya megértette, mit kívánsz tőle, akkor képezz a kötél szabad, karabiner nélküli végéből gyeplő formát. Vesd át a vezetéket a kutya mellén, és amikor a kutya felvette a szagot, húzni kezd, a gyeplő rövid oldalát engedd el, hadd keressen a saját tempójában. Amikor a csapa kezdetén a szagágyon a kutya a szagnyomot felismerte a „Csapa, szimat!” vezényszó kombinációt használd. A csapavégén a vadat teketóriázás nélkül fel kell vennie, és ahogy a légszimatos keresés végén ülve, parancsszó nélkül át kell adnia.
− A nádi kajtatás
a kutya bizalmáról szól – mutatott Géza az embernek áthatolhatatlan nádas felé. – Az a fontos, hogy a kutya kitartóan keressen. Először úgy küld a nádba, hogy lássa a bedobott lőtt kacsát, majd úgy, hogy a kutya ne lássa. Ha jól megy a keresés, akkor már csak a feladat szintidejének lejártával dobd a nádba a madarat, hogy a feladat végén legyen a kutyának sikerélménye. Zsákmány hiányában elveszítheti a munkakedvét. A feladat végén alaposan dicsérd meg, hogy rögzüljön benne, az eredménytelenség nem szükségszerűen kudarc, a semmiért is meg kell dolgozni.
− Kiskomám! – mutatott rám Hagen az egyik gyakorlónap végén. – A nevedet mindig elfelejtem, hogy is hívnak? Mindegy, nem fontos. Géza vezetésével kedvezményes vadásztanfolyam indul kutyavezetőknek. A tanfolyamon jobban megismerhetnéd a természet, a vadvilág, a vadászat és vadászkutyázás elméleti és gyakorlati összefüggéseit.
