Kiképzés alatt Hagen enyhe terpeszben állt az általa kijelölt kör közepén, és pálcájával sürgetően ütötte a bal tenyerét. Lába mellett az előző rangsorcsata győztese, Gané feküdt lihegve. Hagen elegáns, vízhatlan bőr túracipőt, térdig érő kockás harisnyát, és rövid bőr kantáras vadásznadrágot viselt. Vörös kockás ingnyakában bőrcsíknyakkendőjét faragott vaddisznófejes agancsmedállal tartotta össze. Fején zergepamacs díszítette stüszi vadászkalap. Őszülő barkója a füle cimpájáig ért. Rezzenéstelen arcán nem voltak határozott vonások. Szúrós tekintete átnézett beszélgető partnerein, a kutyákat figyelte.
− Jó reggelt! – köszöntötte kalapjával a kutyásokat. − Jobbra át! Lassú lépésben indulj! Egyszerre a láb! Katonásan! Kevés beszéddel, kézzel jelezzétek a kutyának, mit akartok tőle. A parancs és a kézjel legyen szinkrónban. Pórázzal tartsátok a kutya távolságát. A kutya a lábatokkal egy vonalban legyen. Úgy, hogy kényelmesen tudjatok lépni. Állj! Rántsd vissza a tovább lépő kutyát, és kézzel segítsd leülni. Alaposan dicsérjétek meg a jól dolgozókat! Tessék jutalmazni! Ismétlésekkel rögzítjük a kutyában, hogy a feltétlen engedelmességért jutalom, a lázadásért büntetés jár. A feladatot addig gyakoroljátok, amíg nem lankad a kutya figyelme.
− Apukám – intett felém Hagen −, hogy is hívnak? Mindegy! Úgyis elfelejtem. Állj a sor végére a kutyáddal, és próbáld ugyanazt csinálni, mint a többiek. A fiatal kutya figyeli és lemásolja sikeres társait. Irigy természetét kihasználva hamar együttműködésre bírod. A kutyák megtalálják a falkájukban a helyüket, nem úgy, mint a nagyokos emberek, akik azt gondolják, tudják. Lépés, állj! Oszolj! Csatoljátok le a pórázról a kutyákat, hadd fújják ki magukat!
Magyarázat-magyarázkodás
− A kutya idegrendszerének a játék jelenti a feltöltődést, a regenerálódást – magyarázta a szünetben Hagen. − Figyeltem a kutyádat – lépett hozzám −, ki a tenyésztője?
− A barátnőmé. Karácsonyra kapta.
− Elhozták a törzskönyvét? – fordult Hagen Hilda felé. − Belenéznék. Állítsa be a kutyát!
Hilda, mint a kiállításon, igyekezett a legkedvezőbb pózban tartani Bosszút.
− Kissé magas a marja – vonta össze Hagen a szemöldökét −, a pigmentje túl erős. A szögeléssel baj van. A fül tűzése viszont alacsony. Alaposan túlkondicionált. Elöl tehén-, hátul spanyol állás. A szemhéja lóg. Erre a szemszínre mondják, „ragadozó”. Volt diszplázia szűrése?
− Maga aztán tud udvarolni! − nevetett Hilda. − A felsorolásából semmit sem értek, csak azt sejtem, nincs minden rendben Bosszúval. A „ragadozó” talán mégis jót jelent. Az, ugye, jó?
− Le kellene lőni – mutatott pisztolyt formázva a kezével Hagen Bosszúra –, vagy hazavinni, és otthon simogatni.
Bemutatkozás
− A klub tanfolyamain kizárólag tenyészthető, jó idegrendszerű, leellenőrizhető szülői hátérrel rendelkező, „A” törzskönyves, fajtatiszta vizslák vehetnek részt. A következő hétvégén hozzák el a kutya papírjait. Aztán majd meglátjuk. Még egyet: nálunk alapelvárás a vadászias öltözet. Templomba sem mennek madárijesztő ruhában. A vadászterületnek, a vadnak és vadásznak is adják meg a tiszteletet. Öltözzenek fel rendesen.
− Az, ugye, nem baj, ha a barátom hozza a kutyát?
− A csinos hölgyekkel könnyebben szót értek, nem úgy, mit a szőrös és arrogáns férfiakkal.
Reggel kihagytam a borotválkozást, azt gondoltam, senkit sem fog zavarni a borostám, és most azon kaptam magam, hogy az államat vakargatom, és szégyenkezem.
− Induljunk a vízhez – intett Hagen −, hűtsük le a kutyákat. A kiképzés befejezése közös erdei séta alatt megszáradnak.
Hazafelé Hilda jókedvű volt, látni vélte Bosszún az első változást: mintha komolyodott volna, mondta. Majd hazáig tervezgette, milyen vadászruhát vásárol.
Első nap az iskolában
Hétvégén frissen borotváltan, Hilda nélkül, Bosszúval érkeztem a kiképzésre. Új ruhámban külsőleg kutyavezetőként feszítettem. Bosszú is új bőrnyakörvet és pórázt kapott. A pipere felszerelése is kiegészült durva szőrkefével, kullancscsipesszel. Hildától kaptam egy jutalomfalatos oldaltáskát, és rábeszélt, vegyek magamnak egy faragott vadásztőrt, mert szerinte egy igazi férfi úgy néz ki, mint Hagen, akinek tőr lóg az oldalán. Nem tisztem megítélni, Hagent a tőrrel korábbi önmagától mennyivel lett férfiasabb, de az arcát sápadtnak, szemét táskásnak, vizenyősnek, a hasát meg püffedtnek láttam. Úgy nézett ki, mint egy gyilkos galócaevő versenyt nyert cserkész. Annak tudatában, hogy a nők szemében a vakfoltok máshol vannak, vettem egy vadászkést, de mert kutyaképzéshez feleslegesnek gondoltam, az autóba hagytam.
− Sajnálom! Könnyelmű ígéretet tettem – miután átadtam a törzskönyvet lesújtó pillantást vetett Hagen Bosszúra. – A felmenők munkavizsga eredménye nélkül – két ujja közt tartva, mint egy emberre, kutyára egyaránt veszélyes fertőzőbetegségről szóló leletet tartana a kezében, amin a veszélyes korokozók hemzsegnek adta visszaadta a papírt − Az ilyen kutyának semmi keresnivalója a törzsállomány oktatásán. De, ne keseredjen el, azért még lehet belőle használható vadászkutyát képezni.
− Fogalmam se volt, mit jelent a „használható vadászkutya” – csak bólogattam egyetértően – Elég lenne – motyogtam −, ha Bosszút kirándulásokra, nyaralásra magunkkal tudnánk vinni.
Hagennek a különös kívánsággal feladtam a leckét. Kritikusan, hosszan, bizalmatlanul párszor végig mért, gondterhelten ráncolta a homlokát, végül szürkéskék szemében megjelent a fény. A fejben lefuttatott alkalmassági teszt eredménye „megfelel”, megrázta a kezem, és beállított a kiképzőkörbe.
A kiképzések végén az erdei sétán igyekeztem Gézához, Hagen kynológus barátjához közel kerülni, aki a kutyavezetők elméleti képzését tartotta.
− Mielőtt elkezditek a képzést – kezdet Géza −, megkell határoznotok a kutya vérmérsékletét. A kiképzési tervet az ismeretek alapján kell majd felépíteni. Ha bizonytalanok vagytok a kutyátok habitusában, mielőtt helyrehozhatatlan hibát követnétek el forduljatok tanácsért tapasztalt kiképzőkhöz, Hagenhez vagy ha nem ér rá keressetek meg engem.
− Mindenek előtt ismerni kell önmagatokat – folytatta Géza gondolatát Hagen, és nyomatékot adva mondanivalójának szúrósan rám nézett.
