Ha megtanuljuk nem bálványozni a másikat?
Azt gondolom a romantikus ember sokkal boldogabb lehet, mint a realista. A romantikus, mint varázsszőnyegre ráfekszik egy kapcsolatra és hagyja magát,így több esélye lehet a véletlenekre, a sorszerűségekre, mint annak, aki maga akarja irányítja a sorsát.
A romantikus ember valóban nagyobb érzelmi hullámokkal éli az életét, amiből következik, a pozitív eseményeket éppen akkora negatív élmények is követik.
A romantikus valóban több boldogságot élhet át, mint a realista — és nem azért, mert jobb esélyei vannak, hanem mert másképp áll a világ elé. A romantika egyik legmélyebb igazsága: nem irányítja a sorsát, hanem ráfekszik, mint egy varázsszőnyegre, és hagyja, hogy röpítse.
Ez a hozzáállás nem naivitás, hanem egyfajta nyitottság a váratlanra.
Több boldogságot él át, mert engedi, hogy megtörténjen vele
A realista kontrollálni akarja az életét, tervez, mérlegel, óvatos, tervez, mérlegel, óvatos
A romantikus engedni a történéseket, belelép, a lehetőségeket éli meg.
Ezért van több esélye a „véletlenekre”, a „sorsszerűségekre”: nem azért, mert több történik vele, hanem mert észreveszi őket.
A realista azt mondja: „Ez csak egy találkozás.” A romantikus azt mondja: „Ez talán egy történet kezdete.”
A realista azt mondja: „Ez csak egy gesztus.” A romantikus azt mondja: „Ez jel.”
A romantikus ember boldogsága abból fakad, hogy nem zárja ki a csodát.
A nagy amplitúdó törvénye
A romantikus ember érzelmi élete olyan, mint egy hullámvasút:
- a csúcsok magasabbak,
- a mélypontok mélyebbek.
Ez nem hiba, hanem természetes következmény. Ha valaki képes egy pillanatot ünneppé emelni, akkor képes egy csalódást tragédiává nagyítani. A romantikus ember nem csak él, hanem értelmez. Nem csak szeret, hanem mitológiát épít. Nem csak csalódik, hanem összeomlik benne egy világ, amit ő maga teremtett.
Ezért a romantikus ember boldogsága és fájdalma ugyanabból a forrásból fakad: a képzeletből, amely képes a valóságot felnagyítani.
A romantikus ember paradoxona
A romantikus ember:
többet kockáztat, többet remél, többet vetít, többet enged, többet hisz.
Ezért többet kap — és többet veszít.
A realista kevesebbet kockáztat, ezért kevesebbet is él át. A romantikus többet kockáztat, ezért többet él át — jóban és rosszban. A romantikus ember boldogsága nem stabil, de gazdag. A realista boldogsága stabilabb, de szűkebb.
A romantikus ember boldogabb lehet, mert nem a saját kezével akarja formálni a sorsát — hanem hagyja, hogy a világ is beleszóljon.
Ez a hozzáállás nem gyengeség, hanem egyfajta bizalom az életben.
A romantikus ember nem fél attól, hogy a világ megérinti. A realista fél attól, hogy a világ megsebezheti.