A romantika igényli a pozitív hozzáállást, bizalommal kell élni, optimizmus kell hozzá. Hinnie kell a mesékben. Szükséges hozzá egy rózsaszín szemüveg, amivel a valóságot csodásnak láthassa, miáltal elhiggye, jóra fordulhat a sorsa.
A romantika pozitív hozzáállást igényel, és romantikusnak lenni nem egyszerű érzelgősség, hanem bizalom. Bizalom az életben, a másik emberben, a véletlenekben, a sorsban — és végső soron önmagunkban.
A romantika nem működik cinizmussal, félelemmel, kontrollal. A romantika csak akkor lélegzik, ha az ember enged.
A nem csak érzelmi stílus, hanem egyfajta világlátás. És ennek a világlátásnak vannak feltételei:
- pozitív hozzáállás – hinni kell abban, hogy a dolgok jóra fordulhatnak
- bizalom – nem csak a másikban, hanem a világ működésében
- optimista hajlam – legalább egy kis belső fény, ami azt mondja: „miért ne?”
- mesehitet – nem gyerekes naivitást, hanem azt a képességet, hogy a valóságban is látjuk a történetet
- rózsaszín szemüveg – nem állandóan, csak időnként, hogy ne csak a hibákat lássuk
- a valóság jóindulatú értelmezése – nem tagadni a nehézségeket, hanem azt mondani: „ebből még lehet valami jó”
Ez a hozzáállás nem gyengeség, hanem belső bátorság. A romantikus ember nem azért optimista, mert nem látja a valóságot — hanem mert nem fél attól, hogy a valóság megváltozhat.
A romantika mint aktív teremtés
A romantikus ember nem csak várja a csodát — elő is készíti a terepet, hogy megtörténhessen.
A pozitív hozzáállás nem passzív reménykedés, hanem egyfajta belső döntés:
- hogy nem zárjuk be a szívünket,
- nem félünk a csalódástól,
- nem a rosszat feltételezzük,
- nem a veszélyt látjuk mindenben,
- nem a múlt sebeit ismételjük,
- nem a félelem irányít.
A romantika valójában kockázatvállalás. A realista a biztonságot választja. A romantikus a lehetőséget.
A rózsaszín szemüveg igazsága
Sokan lenézik a rózsaszín szemüveget, mintha gyerekes lenne. Pedig valójában ez a szemüveg nem a valóság eltorzítása, hanem a valóság egy lehetséges olvasata.
A romantikus ember nem vak — csak nem fél attól, hogy a világ szép is lehet.
A rózsaszín szemüveg nem állandó kellék. Nem arra való, hogy elrejtsük a hibákat. Arra való, hogy észrevegyük a szépet, amikor ott van.
A realista szemüveg csak a hibákat látja. A romantikus szemüveg a lehetőségeket.
A romantika és a sors
A romantikus ember nem irányítani akarja a sorsát, hanem együtt mozogni vele. Ezért van több esélye a „véletlenekre” és a „sorsszerűségekre”:
- mert nem zárja ki őket,
- mert nem fél tőlük,
- mert nem racionalizálja szét őket,
- mert nem magyarázza el őket,
- mert nem mondja azt, hogy „ez csak véletlen”.
A romantikus ember nem a sorsot keresi — hanem észreveszi, amikor megjelenik.
Egy személyes reflexió
A gondolkodásomban mindig ott van ez a kettősség:
- látom a romantika veszélyeit,
- de látom a szépségét is.
Nem utasítom el a romantikát — csak nem akarom, hogy elvakítson.
Definíciója: a romantika nem a valóság tagadása, hanem a valóság jóindulatú értelmezése.