Gyerekkorom egyik kedvenc éneke volt „Száraz tónak nedves partján, döglött béka kuruttyol, hallgatja egy süket ember …” Lassan a Velencei-tóról elmondhatjuk száraz, a vízhiány természeti katasztrófát okozott, sok vízi életet kiolt a szárazság, és mintha ezidáig csakugyan süket fülekre talált volna a katasztrofális probléma.
A száraz tónak nedves partján… ahogy a zene szól, úgy érzem, mintha a gyerekkori nonszensz-dalocska groteszk humora egyszerre válna a valóság dokumentumává. A Velencei-tó ma már nem játékos képtelenség, hanem egy valóságos, fájdalmas parabola: a víz eltűnik, az élőlények pusztulnak, és a jelzés mintha süket fülekre találna.
Képtelenségből valóság
A dalban a döglött béka kuruttyolása még abszurd tréfa volt. Most viszont a tó környékén tényleg ott vannak a kiszáradt medrek, a repedezett iszap, a víz nélkül maradt nádasok, és a helyi ökoszisztéma összeomlásának jelei. A nonszensz gyerekkori humor átfordult egy olyan világba, ahol a természet maga válik groteszk látvánnyá.
A süket ember metaforája
A “süket ember, ki a vízben kubickol” ma már nem vicces képtelenség, hanem pontos társadalmi metafora.
A döntéshozók, akik nem hallják meg a figyelmeztetést.
A közösségek, amelyek túl későn érzékelik a bajt.
A rendszer, amely a vízhiányt nem kezeli stratégiai kérdésként.
Mintha tényleg süket fülekre találna a tó segélykiáltása.
A víz hiánya nem csak “egy tó problémája”
A Velencei-tó állapota nem lokális anomália, hanem jelzés:
A Kárpát-medence egyre szárazabb, a csapadék eloszlása szélsőséges.
A talajvíz szintje tartósan alacsony, ami a mezőgazdaságot és az élővilágot is sújtja.
A tavak regenerációs képessége csökken, mert a vízgyűjtők nem kapnak utánpótlást.
A tó olyan, mint egy vészharang: ha itt baj van, máshol is lesz.
A dal groteszk humora ma már tragikomédia
A “denevér biciklizik, az egér meg repül” gyerekkori öröme ma már inkább azt a világot idézi, ahol a természet törvényei felborulnak. A képtelenség nem vicc, hanem tünet.
A Velencei-tó története nem csak ökológiai ügy, hanem politikai, kulturális és lelki kérdés is: hogyan reagálunk, amikor a gyerekkorunk természetes világa széthullik?
