Miért törvényszerű, hogy a demokráciák kinevelik a maguk diktátorait, akiknek az első dolguk felszámolni a demokráciát?
Nem törvényszerű, de erős az ismétlődő történelmi mintázat, amely a demokráciák belső feszültségeiből, természetes ellentmondásaiból fakad, és ez okozza az autokraták felemelkedését. A demokráciák azért termelnek ki „diktátorokat”, mert a szabadság rendszere olyan nehezen átlátható folyamatokat hoz létre, amelyekre sok ember egyszerű, erőskezű megoldást keres.
Egyes demokráciák képtelenek kiküszöbölni a saját gyengeségeiket, ami időről-időre autokratikus vezetők felemelkedéséhez vezet. Lásd: orosz társadalom, ami képtelen a saját identitás és világképzavarából kikecmeregni. Az orosz lélekbe olyan mélyen beágyazódott a nagy Oroszország szürreális képe, hogy azt egy kis ország polgára józan ésszel fel sem foghatja.
Melyek az erős és a gyenge demokráciák jellemzői, és miért jelennek meg újra és újra az autokrata vezetők?
A demokrácia lassú, bonyolult, kompromisszumos
A demokrácia lényege a vita, a lassú döntéshozatal, a sokféle érdek összehangolása. Ez azonban válsághelyzetben frusztráló: Ilyenkor az erőskezű vezető ígérete vonzó: „Majd én megmondom mi legyen, majd én rendet teszek.”
A tömegek gyakran bizonytalanságban élnek
melynek okai a gazdasági válság, a társadalmi átalakulás, a kulturális feszültségek. A bizonytalanságban az emberek hajlamosak: egyszerű magyarázatokat keresni, bűnbakokat találni és erős vezetőt követni. Ez a pszichológiai dinamika minden korban működik.
A demokrácia a híveinek és az ellenlábasainak is szabadságot ad
Ez a legmélyebb paradoxon. A demokrácia megengedi: hogy populisták induljanak a választáson, demagógok kampányoljanak, a rendszer ellenfelei szabadon szerveződjenek. A demokrácia nem tudja előre kiszűrni azokat, akik később lebontanák.
A tömegek nem politikai filozófusok
A demokrácia feltételezi, hogy a választók: tájékozottak, hosszú távon gondolkodnak és értik a rendszer működését. A valóságban viszont a választók érzelmi alapon döntenek, rövid távú problémákra reagálnak és manipulálhatók.
A demokrácia nem tudja megvédeni magát, ha a társadalom nem akarja
A demokrácia egy kultúra, egy szokásrendszer. Ha a társadalom többsége úgy érzi, hogy a demokrácia nem működik, nem ad biztonságot és nem ad jólétet, akkor könnyen feladja.
Történelmi mintázat
A demokráciák gyakran akkor termelnek ki autokratákat, amikor gazdasági válság van, társadalmi polarizáció nő, a politikai elit hiteltelen, a média szétesik és a közbizalom csökken.
Ahogy a történelemben: a Római Köztársaság végén, a Weimari Köztársaságban, Latin-Amerika több országában és a a 21. század számos demokráciájában.
A folyamat nem törvény, de erősen ismétlődő minta.
Miért nem törvényszerű?
Vannak demokráciák, amelyek képesek: erős intézményeket építeni, korlátozni a hatalom koncentrációját, fenntartani a társadalmi bizalmat és kezelni a válságokat. A demokrácia nem önmagától omlik össze — akkor omlik össze, amikor a társadalom hagyja.
A demokrácia nem azért termel ki diktátorokat, mert ez a sorsa, hanem azért, mert: emberi természetre épül, válságokra érzékeny, szabadságot ad a saját ellenségeinek, és nem tudja kiküszöbölni a populizmus vonzerejét, ami a rendszer szépsége és tragédiája egyszerre.
