Mire gondolhatott a költő? Kölcsey, Petőfi? Ugyanazt értette, mint a mai ember?
Vajon a szó, kifejezés mennyire ismert, használatos, esetleg divatos ma, vagy talán lassan értelmét veszti és elkerül az avítt, feledhető szavak naftalinos szótárába? Mit érdemelnek a szabadságot romboló bűnösök?
Megfordítom a válasz sorrendet és a második kérdéssel kezdem:
A szó a nyelv és a kultúra lelki állapotát tükrözi. A „szabadság” szó megmutatja, egy társadalom mennyire él még belső tartással, erkölcsi igénnyel, gondolati fegyelemmel.
A „szabadság” szó ma is gyakran használt – de a legkevésbé értett kifejezés
A szó nem tűnt el csak kiüresedett. A mai ember sokat használja:
- politikai kampányokban,
- reklámokban,
- közösségi médiában,
- jogi vitákban,
- identitásharcokban.
A szó él, de korántsem a maga eredeti súlyával. A szabadság ma inkább:
- jelszó,
- hívószó,
- retorikai eszköz,
- identitásjelző.
Nem erkölcsi rang, nem belső tartás, nem gondolkodói arisztokrácia.
A szabadság szó divatos – de a fogalom nem.
A szó körül sok a zaj, de kevés a tartalom. A szabadság ma gyakran:
- fogyasztói választás („szabadon választható csomag”),
- politikai szlogen („szabadságharc”),
- személyes komfort („azt csinálok, amit akarok”),
- identitásjáték („szabad vagyok, mert önkifejezek”).
Ez nem szabadság. Ez mozgástér, kényelem, önérdek, személyes komfort. A szabadság erkölcsi tartalma ritka.
A szó lassan elmozdulni látszik az erkölcsi kategóriából a marketingbe
A legnagyobb veszély. A szabadság eredetileg:
- erkölcsi tartás,
- önkorlátozás,
- méltóság,
- felelősség,
- gondolkodói autonómia.
Ma sokszor:
- termékcímke,
- politikai hívószó,
- identitásjelző,
- önkifejezési póz.
A szó tehát nem ósdi, csak elvesztette a mélységét.
Elkerül-e a feledhető kategóriába?
A szó marad. A tartalom halványul.
A szó addig él, amíg vannak emberek, akik nem:
- adnak fel önmagukból,
- nem hajlanak hitványságra,
- nem engedik a tiszteletlenséget,
- nem adják fel a méltóságot,
- nem engedik, hogy a világ lehúzza őket.
Akkor válik újra súlyossá, ha gondolat arisztokratái* használják. A szabadság szót, akár Isten nevét azok, akik valóban értik Csak ritkán mondják ki. A tömeg használja, de nem érti. A hatalom használja, de nem tiszteli. A marketing használja, de nem érzi. A filozófus, az irodalmár érti, de kevesen olvassák, kicsi az olvasótábora, klasszikus értelemben sokakat irritál.
A szabadság szó addig létezik, amíg vannak emberek, akikben él a tartalma.
Azok, akik tisztán és őszintén, saját elvük, hitük és tisztességük szerint gondolkodnak.
