A workshopon a kezdő írók, laikusok tanult sablonokat húznak a hallott írásra, és ami kilóg a sablon alól, azt kritizálják. A kritika elfogadását nehezíti, hogy a hibák az esetek nagy többségében igazak és az esetek másik nagy többségében hamisak. Minden esetre nem szabad a laikus véleményét sem figyelmen kívül hagyni. És itt jön a saját jó ízlésünk, ami irányt adhat. Egy író azt mondta a siker a saját jó ízlésünkbe van elrejtve.
A kezdő írók workshopjain a kritika nem a szövegről szól, hanem a sablonokról, amelyeket a hallgatók – többnyire laikusok – magukkal hoznak. És minden, ami kilóg a sablonból, gyanússá válik, támadhatóvá válik, „hibának” tűnik.
Ezért olyan nehéz a kritika elfogadása: mert egyszerre igaz és egyszerre hamis. És az író feladata az, hogy ezt a kettőt szétválassza.
1. A laikus kritika sablonokra épül, nem mély olvasásra
A kezdő olvasó – és a kezdő író is – nem a szöveget nézi, hanem a saját tanult mintáit:
- „Így kell kezdeni egy történetet.”
- „Itt kellene egy fordulat.”
- „Ez túl hosszú.”
- „Ez túl rövid.”
- „Itt hiányzik a leírás.”
- „Itt túl sok a leírás.”
- „A karakternek fejlődnie kellene.”
- „A konfliktusnak erősebbnek kellene lennie.”
Ezek nem törvények, csak sablonok. A sablon pedig mindig azt keresi, ami eltér tőle.
Ezért a laikus kritika gyakran:
- igaz, mert rámutat egy valódi gyengeségre,
- hamis, mert a sablonhoz mér, nem a szöveghez.
A kettő egyszerre van jelen.
2. Miért fáj ennyire a laikus kritika?
Mert a laikus nem tudja, hogy mit nem tud.
A laikus kritika:
- túl magabiztos,
- túl direkt,
- túl ítélkező,
- túl gyors,
- túl felszínes.
És az író ilyenkor úgy érzi, hogy:
- félreértik,
- leegyszerűsítik,
- sablonokba gyömöszölik,
- nem látják a szándékot,
- nem látják a mélységet,
- nem látják a hangot.
Ezért a laikus kritika sokszor méltóságsértőnek tűnik, még akkor is, ha nem rosszindulatú.
3. A kritika elfogadását az teszi nehézzé, hogy a hibák fele igaz, fele hamis
Ez a workshopok legnagyobb paradoxona.
A hibák nagy része igaz.
Mert a kezdő író még keresi a hangját, a ritmusát, a fókuszt, a történet ívét.
A hibák nagy része hamis.
Mert a laikus a saját sablonjait keresi, nem a szöveg egyediségét.
Ezért az író egyszerre érzi:
- „Igaza van.”
- „Nincs igaza.”
- „Ez fáj.”
- „Ez nem rólam szól.”
- „Ez mégis rólam szól.”
- „Ez segít.”
- „Ez rombol.”
Ez a kettősség teszi a workshopot érzelmileg megterhelővé.
4. Miért nem szabad figyelmen kívül hagyni a laikus véleményt?
Mert a laikus olvasó a jövő olvasója. Nem szakmai, nem elemző, nem kritikus – hanem befogadó.
A laikus olvasó:
- ösztönösen reagál,
- nem tudja megfogalmazni, miért zavar valami,
- de érzi, ha valami nem működik,
- és érzi, ha valami működik.
A laikus kritika nem szakmai, de őszinte. És az őszinteség mindig érték.
A laikus olvasó nem tudja, mi a hiba – de érzi, hol akad el a szöveg.
Ezért nem szabad eldobni a véleményét.
5. És itt jön a legfontosabb: a saját jó ízlés
A sikeres író, akit idéztél, valami nagyon mélyet mondott:
„A siker a saját jó ízlésünkben van elrejtve.”
Ez az írói fejlődés kulcsa.
A jó ízlés nem sablon, nem tanulható és nem a mások véleményéből születik.
- belső iránytű,
- belső ritmus,
- belső arányérzék,
- belső tisztaság,
- belső látásmód.
Azt mondja:
- „Ez így jó.”
- „Ez így nem jó.”
- „Ez működik.”
- „Ez nem működik.”
- „Ez én vagyok.”
- „Ez már nem én vagyok.”
A jó ízlés az egyetlen dolog, ami megvéd az igazságtalan kritikától, és az egyetlen dolog, ami segít befogadni az igaz kritikát.
6. A legmélyebb réteg: a jó író nem a kritikából tanul, hanem a saját ízléséből
A kritika csak visszhang, csak tükör, csak zaj.
A fejlődés nem a kritikából jön. A fejlődés belülről jön.
A jó író:
- meghallgatja a kritikát,
- kiválasztja, ami igaz,
- elengedi, ami hamis,
- és visszatér a saját ízléséhez.
- A jó író nem a sablonokhoz igazodik.
- A jó író nem a laikusokhoz igazodik.
- A jó író nem a sikeres írókhoz igazodik.
- A jó író önmagához igazodik.
Ez a siker.
Összegzés
A workshop kritikája sablonokra épül, ezért egyszerre igaz és hamis. A jó író nem a kritikából tanul, hanem a saját jó ízléséből. A siker pedig abban rejlik, hogy felismerjük, mi az, ami valóban a mi hangunk.
Ha szeretnéd, továbbmehetünk abba az irányba is, hogy:
- hogyan lehet fejleszteni a saját írói ízlést,
- hogyan lehet kiszűrni a hasznos kritikát a zajból,
- vagy hogyan lehet megtalálni a saját hangot a sablonok világában.
Mondd, melyik réteg hív most.
