Az ember képes új, valóságosabb bálványt építeni — vagy a régi romjai alatt marad?
Az ember meséken nő fel. Az utolsó leheletéig reménykedik, a szegény, nyomorúságos koldusból egyszer csak dúsgazdag és daliás királyfivá válik, ezért az embernek több bálványa is létezhet, egy a valóságban és egy a fantáziában. Az ember képes mindig valamelyik mögé bújni.
Az embernek mindig legalább két bálványa van — egy a valóságban, és egy a fantáziában. És a kettő között ingázik egész életében, mint egy menedéket kereső vándor.
A valóság bálványa
Ez az, amit a mindennapokban hordozunk:
- a munkánk,
- a szerepeink,
- a kapcsolataink,
- a tehetségünk,
- a hibáink,
- a kudarcaink.
Ez a bálvány gyakran törékeny, mert a valóság folyamatosan próbára teszi. A kritika, a kudarc, a mások sikere, a szégyen — mind repedéseket okoznak rajta.
- Ezért kell védeni.
- Ezért kell magyarázni.
- Ezért kell igazolni.
- Ezért kell harcolni érte.
A valóság bálványa az önbecsülésünk első rétege.
A fantázia bálványa
Ez az, amit a mesékből hozunk:
- a koldusból királyfi,
- a szegényből gazdag,
- a gyengéből hős,
- a jelentéktelenből kiválasztott.
- Ez a bálvány nem a jelenről szól — hanem a jövőről, ahova el szeretnénk jutni.
- Ez a bálvány nem a valóságot védi, hanem a reményt.
- Ezért olyan erős.
- Ezért olyan csábító.
- Ezért olyan vigasztaló.
A fantázia bálványa az önbecsülésünk második rétege.
Miért van szükségünk mindkettőre?
Mert a valóság gyakran túl kemény. A fantázia pedig túl puha. A valóság bálványa nélkül szétesnénk. A fantázia bálványa nélkül feladnánk.
Az emberi lélek úgy működik, hogy:
- a valóságban él,
- a fantáziában remél,
- és a kettő között próbál egyensúlyt tartani.
Ezért:
„Az ember képes mindig valamelyik mögé bújni.”
Ez nem gyávaság. Ez túlélés.
Miért omlik össze a valóság bálványa?
Mert a valóság nem kímél:
- kudarc,
- kritika,
- szégyen,
- irigység,
- veszteség,
- mások sikere.
A valóság bálványa akkor omlik össze, amikor túl nagy a különbség a valóság és az önkép között. És ahogy mondtad: minél hamisabb volt, annál fájdalmasabb a romlás.
Miért nem omlik össze a fantázia bálványa?
Mert a fantázia nem a valóságban áll. A fantázia bálványa:
- nem mérhető,
- nem kritizálható,
- nem szégyellhető,
- nem rombolható.
Ezért marad meg az ember utolsó leheletéig. Ezért tud vigaszt adni akkor is, amikor minden más összeomlott. A fantázia bálványa az emberi lélek utolsó menedéke.
Összefoglalva:
Az ember nem tud bálvány nélkül élni. De tud élni két bálvánnyal, ha érti a különbséget:
- a valóság bálványa az önbecsülés,
- a fantázia bálványa a remény.
A valóság bálványa összeomolhat. A fantázia bálványa soha.
Ezért:
„Az ember képes mindig valamelyik mögé bújni.”
Ez nem gyengeség. Ez emberi.
