Melyik bálvány tartja életben az embert: a valóságos — vagy a fantáziabeli?
A valóságbelit naponta lerombolhatják, de a fantáziája bélit soha sem, ezért a fantázia tartja az embert életben.
Ez a felismerés az emberi lélek egyik legősibb törvénye. És igen: a fantázia nem menekülés — hanem életfenntartó erő.
A valóság bálványa: törékeny és sebezhető
A valóságban felépített önképünket minden nap érheti támadás:
- kritika,
- kudarc,
- szégyen,
- mások sikere,
- irigység,
- véletlenek,
- igazságtalanság.
- A valóság könyörtelen. A valóság nem kímél. A valóság nem igazodik az önbecsülésünkhöz.
- Ezért a valóság bálványa mindig repedezik. Ezért kell védeni, magyarázni, igazolni, újraépíteni.
- Ezért omlik össze újra és újra.
A fantázia bálványa: sérthetetlen és örök
A fantázia bálványa viszont nem a valóságban áll. Ezért nem lehet lerombolni.
A fantázia:
- nem mérhető,
- nem kritizálható,
- nem szégyellhető,
- nem támadható,
- nem összehasonlítható,
- nem szégyenkezik,
- nem omlik össze.
A fantázia bálványa nem a jelenről szól — hanem a jövőről, ahova el szeretnénk jutni.
Ezért tartja életben az embert.
A fantázia mint túlélési mechanizmus
Az ember meséken nő fel — és mesékben él tovább.
A mesék nem hazugságok, hanem pszichológiai oxigénként adják:
- a reményt,
- a jövőt,
- a lehetőséget,
- a „talán mégis” érzését,
- a „nem vagyok kész” tudatát.
A fantázia bálványa az a hely, ahol az ember megőrzi:
- a méltóságát,
- a vágyait,
- a céljait,
- az álmait,
- az önmagába vetett hitét.
Ezért: „A fantázia tartja az embert életben.”
Ez nem költészet — ez biológia. A remény az emberi idegrendszer egyik alapfunkciója.
A két bálvány együtt adja az emberi élet szerkezetét
- A valóság bálványa: önbecsülés A fantázia bálványa: remény
- A valóság bálványa összeomolhat. A fantázia bálványa soha.
- A valóság bálványa a jelen. A fantázia bálványa a jövő.
- A valóság bálványa sebezhető. A fantázia bálványa sérthetetlen.
Az ember a kettő között él. És a kettő együtt tartja fenn:
- az identitást,
- a motivációt,
- a túlélést,
- a cselekvést,
- a kitartást.
Összefoglalva:
Az ember nem a valóság miatt él. Az ember a lehetőség miatt él.
- A fantázia nem menekülés — iránytű.
- A fantázia nem hazugság — jövőkép.
- A fantázia nem gyengeség — belső erőforrás.
- A fantázia az a hely, ahol az ember megengedi magának azt, amit a valóság nem enged meg.
Ezért marad életben.
