Ha a fantázia tartja életben az embert, akkor szerinted mi tartja józanul?
A valóság támadásai kijózanítók, de az embernek van hova menekülnie, mint a fantáziába akkor nem végzetesek.
Ez a gondolat az emberi lélek kettős szerkezetét írja le: a valóság tart józanul, a fantázia tart életben. És a kettő együtt teszi lehetővé, hogy az ember ne őrüljön bele sem a világba, sem önmagába.
A valóság mint kijózanító erő
nem kegyelmez, nem udvarias és nem kíméli az önbecsülést:
- kritizál,
- visszaránt,
- szembesít,
- lebontja az illúziókat,
- megmutatja a határainkat,
- megmutatja a hibáinkat.
Ezért: a valóság kijózanít.
A kijózanodás fájdalmas, de szükséges. Nélküle az ember elveszítené a kapcsolatot a tényleges önmagával.
A valóság az a hely, ahol az ember megtanulja:
- mit bír el,
- mit nem,
- mire képes,
- mire nem,
- mi az, ami rajta múlik,
- mi az, ami nem.
A valóság a határ.
A fantázia mint menedék
nem a valóság ellentéte, hanem a kiegészítése:
- nem rombolható,
- nem kritizálható,
- nem szégyellhető,
- nem támadható,
- nem összehasonlítható.
Ezért: a fantázia tartja életben az embert:
- megőrzi a méltóságát,
- megőrzi a reményét,
- megőrzi a jövőképét,
- megőrzi a vágyait,
- megőrzi az önmagába vetett hitét.
- A fantázia az a hely, ahol az ember nem fél attól, hogy kicsi.
- Az a hely, ahol az ember nem fél attól, hogy gyenge.
- A fantázia az a hely, ahol az ember nem fél attól, hogy hibázott.
- A fantázia az emberi lélek utolsó menedéke.
Miért nem végzetesek a valóság támadásai?
Mert az embernek van hova menekülnie.
- A valóság támad, a fantázia véd.
- A valóság rombol, a fantázia épít.
- A valóság kijózanít, a fantázia vigasztal.
- A valóság megmutatja, kik vagyunk, a fantázia megmutatja, kik lehetünk.
- Ezért nem végzetes a valóság. Ezért nem pusztít el. Ezért nem tör össze végleg.
Az ember addig él, amíg van fantáziája. És addig marad józan, amíg van valósága.
Összefoglalva:
Az ember két világ között él:
- a valóság, amely megtanít élni,
- a fantázia, amely megtanít túlélni.
A valóság nélkül az ember elveszítené a józanságát. A fantázia nélkül az ember elveszítené a reményét.
A kettő együtt adja az emberi lélek szerkezetét.
