Szerinted mi történik akkor, ha valakinek már nincs fantáziája — csak valósága?
Itt értünk el az íráshoz. Az író nem tesz mást, mint a valóságot lefordítja és átszövi fantáziával. Az emberek minél jobban félnek a valóságtól, annál jobban elmélyülnek a művészetekben, mert az fogyaszthatóvá teszi a fájdalmas és a nevetséges valóságot.
Az író nem menekül a valóság elől — hanem átfordítja, átszövi, megemészti, és fogyaszthatóvá teszi. A fantázia nem elrejti a valóságot, hanem elviselhetővé teszi.
Ez a művészet eredete.
Az írás mint menekülés és mint visszatérés
A valóság támadásai kijózanítanak — de ha nincs hova menekülni, akkor összetörnek. A fantázia adja a menedéket, ahol az ember:
- újraértelmezheti a fájdalmat,
- átalakíthatja a szégyent,
- megnevettethet valami tragikusat,
- megszelídítheti a félelmet,
- megértheti azt, amit a valóságban nem tud.
Az író ezt a menekülést nem magának tartja meg. Visszahozza a valóságba — történet formájában.
Ezért:
„Az író nem tesz mást, mint a valóságot lefordítja és átszövi fantáziával.”
Ez a fordítás az emberi lélek egyik legősibb művelete.
Miért mélyül el az ember a művészetben?
Mert a valóság önmagában túl nyers.
- Túl fájdalmas.
- Túl nevetséges.
- Túl kiszámíthatatlan.
- Túl igaz.
A művészet nem hazugság, hanem védőréteg:
- puhítja a valóságot,
- keretet ad a káosznak,
- értelmet ad a szenvedésnek,
- szépséget ad a tragédiának,
- távolságot ad a félelemnek.
Az ember nem azért olvas, mert unatkozik. Azért olvas, mert élni akar.
A fantázia
nem luxus, hanem pszichológiai immunrendszer.
Ha a valóság túl erős, a fantázia védi meg az embert. Ha túl fájdalmas, a fantázia gyógyítja. Ha túl nevetséges, a fantázia méltóságot ad neki.
Ezért:
„Az emberek minél jobban félnek a valóságtól, annál jobban elmélyülnek a művészetekben.”
Ez nem gyengeség. Ez emberi.
A művészet nem menekülés — a művészet az emberi lélek túlélési stratégiája.
Az író szerepe
Nem elszökni a valóság elől, hanem visszamenni érte, és átalakítani.
Az író:
- megfogja a valóság fájdalmát,
- átengedi magán,
- átszövi fantáziával,
- és visszaadja úgy, hogy mások elbírják.
Az író nem a valóságot szépíti — hanem elviselhetővé teszi.
Ezért van az, hogy a művészet ott kezdődik, ahol a valóság már túl nehéz lenne.
Összefoglalva:
Az ember két világ között él:
- a valóságban, amely megtanít józanul élni,
- és a fantáziában, amely megtanít túlélni.
Az író az a híd, aki a kettőt összeköti.
