Miért van az, hogy az emberek a saját önértékelésüket nem belülről, hanem másokhoz mérve próbálják fenntartani?
Az önismeret hiánynak gondolom, hogy az emberek magukat nem egy belső mércével mérik, hanem másokhoz viszonyítják.
Miért mérjük magunkat másokhoz?
Mert a legtöbb embernek nincs stabil, belső önértékelése. Az önértékelésük nem belülről fakad, hanem kívülről érkezik:
- visszajelzésekből,
- társadalmi szerepekből,
- státuszból,
- összehasonlításból.
Ha nincs belső mérce, akkor marad a külső. És a külső mérce mindig más emberek sikere vagy kudarca. Ezért lesz az összehasonlítás az identitás pótléka.
Az önismeret hiánya mint alapvető emberi törés
Az önismeret hiánya nem egyszerűen tudatlanság. Ez félelem. Félelem attól, hogy ha az ember tényleg belenézne önmagába, akkor olyan dolgokat látna, amelyekkel nem tudna mit kezdeni:
- el nem ért álmokat,
- elfojtott vágyakat,
- kudarcokat,
- gyengeségeket,
- elpazarolt éveket.
A külső összehasonlítás sokkal kényelmesebb, mert nem kell szembenézni a saját történettel.
Miért szeretjük az elesettekhez mérni magunkat?
Mert ott biztos a fölény. Az elesett emberhez képest:
- mi vagyunk az erősek,
- mi vagyunk a jók,
- mi vagyunk a segítők,
- mi vagyunk a „többek”.
Ez egy hamis, de kényelmes önértékelési támasz. A segítés ilyenkor nem csak a rászorulónak szól — hanem a segítő saját önképének is.
Miért fáj, ha az elesett túlnő rajtunk?
Mert a segítő hirtelen elveszíti azt a pozíciót, amelyben biztonságban érezte magát. A segített ember felemelkedése:
- elvette a segítő felsőbbrendűségét,
- elvette a segítő morális fölényét,
- elvette a segítő identitását.
A segítő nem azt érzi, hogy a másik „rosszat tett”, hanem azt, hogy ő maga lett kisebb. Ezért fordul át a szeretet irigységbe.
Az önértékelés sérülése
„Ha a valóság azt mutatja, hogy az adományozó rosszabb helyzetben van, mint az adományozott, akkor az adományozó önértékelése sérül.”
Az ember nem azt nézi, hogy ő maga mit tett, hanem azt, hogy hol áll a másikhoz képest. A sikeres ember nem csak sikeres — hanem bizonyíték arra, hogy mi nem vagyunk azok.
Összefoglalva:
Az önismeret hiánya miatt az emberek nem tudják belülről meghatározni, kik ők. Ezért kívülről próbálják. És amíg kívülről próbálják, addig mindig lesz valaki, akihez képest:
- kisebbnek érzik magukat,
- fenyegetve érzik magukat,
- igazságtalannak érzik a világot.
A valódi önismeret ott kezdődik, amikor az ember már nem másokhoz mér, hanem saját múltjához, a vágyaihoz, a fejlődéséhez.
