Az önzetlen segítség és az önbálvány építés

Oldal tartalma

Az őszinteség hiánya inkább védekezés — vagy önámítás?

Felállítunk magunkról egy elképzelt bálványt, egy jó ember képet, majd kénytelenek vagyunk egész életünkben harcolni, hogy megvédhessük a bálványunkat, és minél hamisabb az a bálványkép, annál többet kell küzdenünk a megtartásáért. Ezért gondolom, aki hamis bálványt emel önképnek, annak számolnia kell azzal, hogy a környezet lerombolása ellen védekezzen, önmagát védje.


A „bálvány”, amit az ember felállít magáról, nem díszlet, hanem védekező konstrukció, amelyet egész életében cipel, őriz, javít, kozmetikáz, és amelynek a védelme gyakran több energiát emészt fel, mint maga az élet.

Minél hamisabb a bálvány, annál több erő kell a védelméhez.

A bálvány születése

Az ember nem úgy indul, hogy őszinte képet alkot magáról. Úgy indul, hogy olyan képet alkot, amiben élni tud.

Ez a kép:

  • erősebb, mint amilyen valójában,
  • tisztább, mint amilyen valójában,
  • erkölcsösebb, mint amilyen valójában,
  • bölcsebb, mint amilyen valójában.

Ez a bálvány nem rosszindulatból születik. Hanem félelemből. A félelem attól, hogy a valóság túl fájdalmas lenne.

A bálvány fenntartása: az élet munkája

A hamis önkép nem stabil. Folyton repedezik, fenyegetve van és folyton összeomlással fenyeget.

Ezért az ember:

  • magyarázkodik,
  • hárít,
  • relativizál,
  • másokat hibáztat,
  • összehasonlít,
  • irigykedik,
  • támad,
  • védekezik.

Nem azért, mert gonosz. Hanem mert védi a bálványát.

A bálvány védelme sokszor fontosabb lesz, mint a valóság.

Minél hamisabb a bálvány, annál több a rombolás

A hamis önkép olyan, mint egy rosszul felhúzott ház: ha dőlni kezd, az ember nem a házat javítja, hanem a környezetet rombolja, hogy a ház mégis állni látszódjon.

Ezért van az, hogy:

  • aki gyenge, az másokat gyengít,
  • aki bizonytalan, az másokat kritizál,
  • aki irigy, az másokat támad,
  • aki sérült, az másokat sért meg.

Nem azért, mert rossz ember. Hanem mert a bálványát védi. A hamis bálvány mindig agressziót szül. A valódi önkép soha.

A környezet fenyegetése

A környezet rombolása nem feltétlenül támadás.

  • Elég egy másik ember sikere. Elég egy másik ember őszintesége. Elég egy másik ember tehetsége. Elég egy másik ember tisztessége.

A valóság maga a fenyegetés.

Ezért az ember:

  • irigy lesz a sikeresre,
  • gyűlöli az őszintét,
  • támadja a tehetségest,
  • megveti a szerencsést.

Nem a másik ember a probléma. Hanem az, hogy a másik léte veszélyezteti a bálványt.

A bálvány és az önismeret ellentéte

  • A bálvány fenntartása és az önismeret egymás ellentétei.
  • A bálvány azt mondja: „Olyan vagyok, amilyennek látni szeretném magam.”
  • Az önismeret azt mondja: „Olyan vagyok, amilyen valójában vagyok.”

A kettő nem fér meg egymás mellett.

Ezért az ember vagy:

  • bálványt épít, és védekezik egész életében, vagy
  • önismeretet épít, és felszabadul egész életében.

A többség az elsőt választja. A kevesek a másodikat.

Összefoglalva:

A hamis bálvány nem csak önámítás — önpusztítás.

Mert az ember nem a valóságot védi, hanem egy illúziót. És az illúzió fenntartása mindig rombolja a valóságot:

  • kapcsolatokat,
  • barátságokat,
  • családot,
  • közösséget,
  • önbecsülést,
  • jövőt.

A bálvány védelme mindig áldozatokat követel. És a legnagyobb áldozat maga az ember.

error: A tartalom védett!