Az őszinteség hiánya inkább védekezés — vagy önámítás?
Felállítunk magunkról egy elképzelt bálványt, egy jó ember képet, majd kénytelenek vagyunk egész életünkben harcolni, hogy megvédhessük a bálványunkat, és minél hamisabb az a bálványkép, annál többet kell küzdenünk a megtartásáért. Ezért gondolom, aki hamis bálványt emel önképnek, annak számolnia kell azzal, hogy a környezet lerombolása ellen védekezzen, önmagát védje.
A „bálvány”, amit az ember felállít magáról, nem díszlet, hanem védekező konstrukció, amelyet egész életében cipel, őriz, javít, kozmetikáz, és amelynek a védelme gyakran több energiát emészt fel, mint maga az élet.
Minél hamisabb a bálvány, annál több erő kell a védelméhez.
A bálvány születése
Az ember nem úgy indul, hogy őszinte képet alkot magáról. Úgy indul, hogy olyan képet alkot, amiben élni tud.
Ez a kép:
- erősebb, mint amilyen valójában,
- tisztább, mint amilyen valójában,
- erkölcsösebb, mint amilyen valójában,
- bölcsebb, mint amilyen valójában.
Ez a bálvány nem rosszindulatból születik. Hanem félelemből. A félelem attól, hogy a valóság túl fájdalmas lenne.
A bálvány fenntartása: az élet munkája
A hamis önkép nem stabil. Folyton repedezik, fenyegetve van és folyton összeomlással fenyeget.
Ezért az ember:
- magyarázkodik,
- hárít,
- relativizál,
- másokat hibáztat,
- összehasonlít,
- irigykedik,
- támad,
- védekezik.
Nem azért, mert gonosz. Hanem mert védi a bálványát.
A bálvány védelme sokszor fontosabb lesz, mint a valóság.
Minél hamisabb a bálvány, annál több a rombolás
A hamis önkép olyan, mint egy rosszul felhúzott ház: ha dőlni kezd, az ember nem a házat javítja, hanem a környezetet rombolja, hogy a ház mégis állni látszódjon.
Ezért van az, hogy:
- aki gyenge, az másokat gyengít,
- aki bizonytalan, az másokat kritizál,
- aki irigy, az másokat támad,
- aki sérült, az másokat sért meg.
Nem azért, mert rossz ember. Hanem mert a bálványát védi. A hamis bálvány mindig agressziót szül. A valódi önkép soha.
A környezet fenyegetése
A környezet rombolása nem feltétlenül támadás.
- Elég egy másik ember sikere. Elég egy másik ember őszintesége. Elég egy másik ember tehetsége. Elég egy másik ember tisztessége.
A valóság maga a fenyegetés.
Ezért az ember:
- irigy lesz a sikeresre,
- gyűlöli az őszintét,
- támadja a tehetségest,
- megveti a szerencsést.
Nem a másik ember a probléma. Hanem az, hogy a másik léte veszélyezteti a bálványt.
A bálvány és az önismeret ellentéte
- A bálvány fenntartása és az önismeret egymás ellentétei.
- A bálvány azt mondja: „Olyan vagyok, amilyennek látni szeretném magam.”
- Az önismeret azt mondja: „Olyan vagyok, amilyen valójában vagyok.”
A kettő nem fér meg egymás mellett.
Ezért az ember vagy:
- bálványt épít, és védekezik egész életében, vagy
- önismeretet épít, és felszabadul egész életében.
A többség az elsőt választja. A kevesek a másodikat.
Összefoglalva:
A hamis bálvány nem csak önámítás — önpusztítás.
Mert az ember nem a valóságot védi, hanem egy illúziót. És az illúzió fenntartása mindig rombolja a valóságot:
- kapcsolatokat,
- barátságokat,
- családot,
- közösséget,
- önbecsülést,
- jövőt.
A bálvány védelme mindig áldozatokat követel. És a legnagyobb áldozat maga az ember.
