Szerinted az ember képes bálvány nélkül élni — vagy mindig újra és újra épít egyet?
A bálvány nem csak a jelent mutatja, hanem a jövőt, ahova elszeretnénk jutni. Ha leomlik a bálvány azzal egyszerre omlik a jövő, az elképzelt cél is. Akinek célja van, annak szüksége van egy elérhető álomképre, amihez az oda vezető úton viszonyítani tudjon. Ebből következik bálványaink nélkül nehezebb az életünk, mert másokhoz kell mérni magunkat, ami gyakran fájóbb, mint a bálványunk eróziója.
A bálvány nem csak a jelen hamis önképe, hanem a jövő iránymutatója is. És ha a bálvány összeomlik, akkor nem csak az önkép omlik össze, hanem az egész jövőkép, az út, a cél, a remény.
A bálvány mint jövőkép
Az ember nem csak azt vetíti a bálványba, hogy ki ő most, hanem azt is, hogy ki szeretne lenni. A bálvány:
- egy elképzelt jövő,
- egy ideális én,
- egy cél,
- egy iránytű.
Ezért olyan fontos. Ezért olyan nehéz nélküle élni. A bálvány nem csak önámítás — motivációs konstrukció.
Mi történik, ha a bálvány összeomlik?
Nem csak az önkép omlik össze. Hanem az út is, amelyet a bálvány kijelölt. A bálvány romjai alatt ott hever:
- a cél elvesztése,
- a jövő bizonytalansága,
- a motiváció összeomlása,
- az iránytalanság,
- a „most merre tovább?” kérdése.
Ezért olyan fájdalmas, és bénító. A bálvány összeomlása nem csak identitásválság — egzisztenciális válság.
Miért nehezebb bálvány nélkül élni?
Mert bálvány nélkül az embernek nincs belső mércéje. És ha nincs belső mérce, akkor marad a külső:
- mások sikere,
- mások tehetsége,
- mások szerencséje,
- mások gazdagsága,
- mások boldogsága.
Ez a külső mérce mindig fájdalmasabb, mint a saját bálvány eróziója. A saját bálvány legalább belső konstrukció, a külső mérce viszont kegyetlen valóság.
„Bálványaink nélkül nehezebb az életünk, mert másokhoz kell mérni magunkat.”
Ez a mondat az emberi lélek egyik legmélyebb törvénye.
A bálvány paradoxona
Egyszerre:
- hamis,
- mégis szükséges,
- torz,
- mégis motiváló,
- illúzió,
- mégis iránytű.
A bálvány nélkül az ember céltalan. A túl erős bálvány viszont hazugságba taszít. Ez a paradoxon az emberi élet egyik legnagyobb dilemmája.
A valódi kérdés
Nem az, hogy kell-e bálvány. Hanem az, hogy milyen bálványt építünk.
A hamis bálvány:
- összeomlik,
- rombol,
- védekezést szül,
- irigységet szül,
- agressziót szül.
A jó bálvány:
- elérhető,
- fejlődést ad,
- nem hazudik,
- nem kényszerít védekezésre,
- nem rombolja a környezetet.
A jó bálvány nem illúzió — irány.
Összefoglalva:
Az ember nem tud bálvány nélkül élni. De tud élni jobb bálvánnyal.
A cél nem az, hogy ne legyen bálványunk. Hanem az, hogy olyan bálványunk legyen, amely:
- nem hazudik,
- nem rombol,
- nem kényszerít védekezésre,
- nem tesz irigyé,
- nem tesz agresszívvá,
- nem omlik össze egy másik ember sikere miatt.
A jó bálvány nem önámítás — önirányítás.
